Horpács, Mikszáth Kálmán Emlékmúzeum - ki itt belép egy Mikszáth portré fogadja. A festmény Záhonyi Nagy Mihály fényképészhűséggel készült munkája, művészileg nem kiemelkedő, de az egyik legkifejezőbb Mikszáth ábrázolás, hiszen azt az emberi arcot jeleníti meg, amely a Mikszáth név hallatán elsőre felidéződik mindannyiunkban.

Egy tekintélyes méretű karosszékben idős, testes ember ül, merengve, kezében az elmaradhatatlan gondolatserkentő, az égő szivar. Egyszerű szabású mellényes sötét öltönyt visel, fekete nyakkendője alatt kicsit hanyagul álló inggallérja egész testtartását, életszemléletét is jellemzi. Legjobban az arckifejezése ragad meg, bajsza alatt a majdnem kesernyés mosolyba húzódó szája, és a tekintete, félig lehunyt szemmel, kicsit hunyorgóan néz a világra, de lehet hogy ennél is fontosabbra, a belső történésekre figyel.

Mikszáth Kálmán több mint 150 évvel ezelőtt, 1847. január 16-án született egy Nógrád megyei kis faluban, Szklabonyán, és 1910. május 28-án halt meg az ország fővárosában, Budapesten. Életpályája a magyar történelem két tragikus pólusa közé feszül.

Az 1848-as forradalom majd szabadságharc eseményei a gyermek és ifjú történelmi legendakincsének részeivé nemesedtek; utolsó éveiben az idős író pedig már egy megroppanó, háborúval terhes világ előjeleit érzékelhette. Felnőttként, alkotó emberként az 1880-as, 90-es évtizedekben teljesedett ki életpályája, az ő időszaka ez. Mikszáth maga a magyar századvég.

Életműve nemcsak elválaszthatatlanul összekapcsolódik azzal a korszakkal, amelyben létrejött, de mi több, meghatározóan alakította is, úgyszólván Mikszáth a magyar századvéget saját arculatára formálta, és hagyományozta ránk műveiben. Erre a gondolatra épül fel a Mikszáth Kálmán Emlékmúzeum állandó irodalomtörténeti kiállítása, amelynek címe mindössze annyi: MIKSZÁTH.

Mielőtt bejárnánk a múzeum termeit, jogosan feltehetjük a kérdést: Miért pont Horpács, miért itt?

A mikszáthi életút első állomása, a szülőhely, Szklabonya, nem messzire innen, de Trianon óta a határ másik oldalán, Szlovákiában található. Balassagyarmat - az ifjúkori pályakezdés helyszíne, sikertelen közéleti próbálkozásokkal, személyes kudarcokkal, keserű tapasztalatokkal, és persze lényeges írói élményekkel - rövid idő után (1871-73) útra bocsátotta kezdő íróját, hogy aztán az ünnepelt művészt (1909-10) nagy tisztelettel fogadja. Szegeden, a számára oly kedves és sok lehetőséget kínáló városban (1878-80) is nagyon rövid ideig tartózkodott. Budapesten, írói munkájához kötődő lakhelyén, közéleti épületek, házak, utcák őrizhetik emlékét, de melyikben is állhatna önálló múzeuma?

Horpács az író választott nógrádi otthona volt. 1904-ben vásárolta meg a 420 holdas birtokot. A földszintes öreg kúria mellé 1906-ban helyi építőmesterekkel új kastélyt építtetett. Az épület homlokzati falán - a klasszicizáló korinthoszi oszlopokon nyugvó timpanon alatt - a Jókai Mór dombormű nem pusztán arra a tanítványi megbecsülésre utal, amit Mikszáth szeretett elődje iránt érzett, de arra a tényre is, hogy az építkezést az író a Jókai Mór élete és kora című monografikus jellegű életrajzi munkájának tiszteletdíjából fedezte.

A horpácsi Mikszáth-fundus és a kastély sem kerülhette el a történelem fordulóit, 1950-ben államosították, a leszármazottakat kitelepítették, de - minden bizonnyal Mikszáth hírnevének köszönhetően - megőrizhette irodalmi kegyhely jellegét. 1954 óta tölt be múzeumi funkciót, ma Magyarország egyetlen Mikszáth emlékmúzeuma.

Horpács Mikszáthnak valóságos menedék volt. Az idős, egyre súlyosodó betegséggel küszködő ember nyugalomra vágyott, visszatalált atyafiai közé, hajdanvolt gyermekkora meghitten ismerős hangulataihoz, sőt elmenekülhetett a világvárossá dagadó Budapest számára mindjobban idegenné váló környezetéből.

Kovács Anna