A Világörökség részét képező hollókői Ófalu védett népi építészeti együttese hitelesen idézi fel a 20. század eleji palóc település képét. Központjában, a templommal átellenben álló egykori lakóház 1964 óta múzeum.

Az 1867-ben már álló korábbi lakóház maradványainak felhasználásával, a falu nagy részét elpusztító 1909-es tűzvészt követően épült fel mai formájában. Az utca vonalára merőlegesen elhelyezkedő, háromosztatú épület végével a várhegy lejtőjére támaszkodik, elől pedig alápincézett, közvetlenül az utcáról nyíló, gádoros lejárattal. A falakat kő alapra vályogból rakták. A csonkakontyos kialakítású nyeregtető cserépzsindellyel fedett, kisméretű deszka oromfala szerény áttört díszítést kapott. Az oldalhomlokzat vonalában egyszerű faoszlopos tornác, a hambit fut végig, innen nyílik a ház bejára-ta.

Amíg a műemlék falu kívülről korhűen helyreállított parasztházai, belülről a mai igényekhez igazodva, változatos új rendeltetésekre alkalmasak, itt a házbelső is a múlt század első felének paraszti világát idézi. A balassagyarmati Palóc Múzeum szakemberei rendezte állandó kiállítás egy közepes gazda-sági állású, gyermekével és öregszülővel együtt élő fiatal házaspár lakását jeleníti meg.


Belépvén először az immár osztatlan terű, pitvar és konyha szerepet betöltő helyiségbe jutunk. Az ajtó mellett lócán a vizes edények, szemben asztal, régi típusú lócákkal, fölötte néhány ritkán használt, cifra tál a falon. A túlsó sarokban falmasina, alatta nyílik a kemence szája. Füstjét, a szobabeli falma-sina füstjével együtt a konyhából elfalazott füstölőn, az indófnin keresztül vezették a kéménybe. A tűzhelyen öntöttvasból, cserépből készült edények, körben a falra akasztva különböző, főzéshez szükséges eszközök. Az éppen nem használt tányérok, edények helye a süllyesztett falkaszniban volt.

A fiatalok utcára néző szobájának, a háznak legszembetűnőbb berendezési tárgya a párnákkal ma-gasra vetett ágy. A cifra ágynemű, csakúgy, mint maga a tornyos nyoszolya a fiatalasszony hozomá-nya volt. Erre utal, s egyben a lakodalom dátumát is őrzi az ágyvég felirata: "Fábián Erzsébet 1926". A karszékek átmenetileg a fal mellé kerültek, amikor hely kellett a bölcsőnek. Átellenben karoslóca fogja közre a szőttes hímű abrosszal leterített asztalt, ami fölé színes papírral feldíszített lámpa lóg le. A család ruhaneműi a négyfiókos kaszniba kerültek, de az ajtó mögött még ott áll a régebbi divatú ró-zsásláda is. Valamennyi bútor asztalos munka, zömében a közeli kisvárosban, Szécsényben készül-tek. A szentkúti búcsúból hozott szobrocskák, kereszt, a megbecsült cifra bögrék, poharak a kaszni tetején díszelegtek. A falakon - festett tányérokkal váltakozva - szentképek sorakoznak, a két apró utcai ablak között tükör.

A konyhából a szobaival szemben a kamrába nyílik ajtó. Ez volt a család éléstára. A sarokban egyre-keszes hambár és a szobából már kikopott szuszék (eredetileg ruhásláda) őrizte búzájukat, körülötte zsákokban liszt és más terményfélék. Cserépfazekak lekvárnak, zsírnak, a mennyezetről függő ke-nyértartó rács az egyszerre megsütött kerek kenyereknek tárolására való. A kamrában kaptak helyet az éppen nem használt háztartási eszközök (káposztagyalu, máktörő mozsár, krumplitörő stb.), gaz-dasági szerszámok (pl. a favilla, kasza, kender megmunkálásához szükséges tiló, héhely) is. Az egyik sarokban szorítottak helyet a szalmával bevont dikónak, ahova éjszakára elhúzódhat a munkában megfáradt öregszüle.

A pince hordóiban tárolták a bort, a savanyított káposztát, s itt volt a sotó, a szőlőprés helye is.