A felújított és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatóságának kezelésében levő Szolnoki Galéria, az egykori zsinagóga kitüntetett helyszínen, Szolnok eredeti arculatát legjobban megőrző városrészében a Tisza-partján áll. A megyeszékhely kevés, építészeti remekműnek számító, műemléki védettségre érdemes épületének egyike.

Eredeti hivatását a vészkorszak pusztításai következtében elvesztette, új küldetését mint kiállítóhely nyerte el évtizedekkel ezelőtt, amikor a számában megfogyatkozott és erejében meggyöngült hitközségtől a múzeum kezelésébe került. Azóta szolgál, egy nagyszabású renoválás idejét leszámítva az ország egyik legszebb kiállítási, hangverseny- és rendezvénytereként.

A zsinagógát az 1840-es évektől növekvő számú és gyarapodó gazdasági erejű szolnoki zsidóság a 19. század végén építette, tervezésével a kor legnevesebb zsinagógaépítészét, az 1860-ban született Baumhorn Lipótot bízták meg. Baumhorn Bécsben tanult, majd Lechner Ödön és Pártos Gyula építészek mellett kezdte pályáját, 12 évig dolgozott irodájukban. Lechner dekoratív és keleties építészeti elemek iránti vonzódása nyomon követhető az ő munkáiban is. Élete során világi épületek mellett összesen 19 zsinagógát tervezett, miközben egy sajátos stílust kifejlesztett ki, ami az eklektika mellett szecessziós hatásokat is mutat. Legnevezetesebb alkotása a szegedi új zsinagóga.

A szolnoki zsinagóga két utcával határos saroktelken áll, azonban az épület nem a hangsúlyos sarok vagy a Tisza-part felé fordul. Szerencsére szabadon álló beépítésének köszönhetően mind a négy homlokzata teljes értékű, és a város és a Tisza-parti sétány felől is impozáns látványt nyújt. Előtte alkotója, Baumhorn Lipót-mellszobra, Simon Ferenc szobrászművész alkotása áll.

Környezetét részben színezett beton kiskockakövekből és természetes anyagokból - csiszolt mészkőből és fekete gránitból kialakított burkolat - részben zöldterületek, közöttük hatvanéves platánok alkotják, mivel ez az épület kapocs a természet és a város között.

A régi, kovácsoltvas kerítést már nem sikerült visszaállítani, azt évtizedekkel korábban kiemelték a helyéről és jelenleg a szolnoki Művésztelepet övezi. Így, ha nem is eredeti funkciójában, de ma is hozzátartozik Szolnok képéhez.

A felújítás során az épület homlokzata keveset változott, a tervezők a történeti hűség legteljesebb visszaállítására törekedtek. A homlokzati színvilágot a fehér és halvány mályva kombinációja uralja, a korábban jellemző Mária Terézia-sárga helyett.

Változatlanok maradtak a zsinagóga közforgalmú belső terei, átalakítások csak a közönségtől elzárt területen történtek. A belső vakolt felületek a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a múzeum közös döntése értelmében egységesen fehér színű festést kaptak, amit a kiállítóterem-funkció indokolt.

A padló eredeti formáját régi fényképek tanulmányozásával állapították meg a tervező Premiterv és a kivitelező Túr-Szol Kft. szakemberei, s így a korabelihez leginkább hasonlító bézs színű szicíliai édesvízi tömött mészkőlapokkal burkolták a belső tér járófelületét. Homogenitását csiszolt és matt elemek kombinációjával enyhén megtörő, optimális fényviszonyok mellett a kupola alatt hatágú csillag rejtett körvonalat sejtető kövezet született így az épület múltjára utalva.

Szintén a zsinagóga eredeti funkcióját teszi egyértelművé a tóraszekrény tetején elhelyezett két tízparancsolatot ábrázoló kőtábla, mely a templom eredeti tartozéka volt. Karcsú oszlopok tartják a karzatot, mely a földszinti teret öleli körbe és fedi le szélső részeit. A középső részt hatalmas, öblös kupola zárja le, jelentős, 26 méteres belmagassággal. Mind kívül a homlokzat, mind belül a tagozatok a kor egyik szecessziós irányzatának, a mór stílusnak a díszítőelemeit hordozzák.

A rekonstrukció során a ház a megyében egyedülálló intelligens világításrendszert kapott, amely programozható számítógéppel irányított mozgásérzékelőkkel biztosítja az egyes kiállítási tárgyak megvilágítását.

Szathmáry István