A budavári Táncsics Mihály utca 26. sz. lakóházának földszintjén látható a budai zsidóság későközépkori és török kori lakónegyedének - az egykori Zsidó utcának - a XIV. század végén épült imaháza.

A déli oldalán gótikus pillérrel osztott, az északi oldalon a nők egykori imahelyének keretes ablakát őrző boltozott imaterem 1964-ben, az épület műemléki kutatása során került feltárásra majd azt követően helyreállításra.

A kutatás nyomán láttak napvilágot a terem falain fennmaradt XVII. századi zsidó feliratok és ábrázolások is. Az egyik falra festett kép égnek irányított íjat ábrázol, a másik Dávid király csillagát. Az íjas ábrázolás szövege Hanna imájának egyik mondata, Károli Gáspár régi magyar szövegfordításában: "A kézíjas erős emberek megrontatnak, és az erőtelenek felépíttetnek hatalommal." Dávid király csillagát az ószövetségi papi áldás szövege kíséri, a Károli-féle magyar fordításban: "Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet..."

Az ábrák és feliratok kora - Scheiber Sándor professzor szerint - a XVII. századra tehető. A szövegek héber betűinek törökös jellegéből arra következtetett, hogy az imaház a török korban a budai zsidóság szírszefárd csoportjának temploma volt. A feliratok tartalma pedig a zsidók - keresztény támadásokkal kapcsolatos - indokolt rettegésére utal.

Az épület kapualjától délre nyíló helyiségben, a Budapesti Történeti Múzeum egyik jelentős gyűjteménye, a Budán előkerült középkori és török kori zsidó sírkövek kerülnek bemutatásra, az imaház falain elhelyezett tablósorozat pedig a budai zsidóság életére, történetére emlékeztet.

Buda városának - nem sokkal alapítása után - a XIII. század közepétől már tekintélyes számú zsidó lakossága is volt. 1251-ben bocsátotta ki IV. Béla király a magyarországi zsidók jogviszonyait szabályozó szabadságlevelét. Érthető, hogy a Nyugat-Európában sok üldözésnek kitett zsidóság szívesen telepedett le Magyarországon és annak legjelentősebb városában: Budán. A szabadságlevélben a király biztosította szabad vallásgyakorlásukat, pap- és bíróválasztási, valamint zsinagógatartási jogukat, és meghatározta társadalmi és gazdasági helyzetüket.

A XIII. századi zsidónegyed a mai Szent György utca (akkor Zsidó utca) nyugati oldalán, a hajdanán Zsidó kapunak nevezett Fehérvári kapu szomszédságában alakult ki. Temetőjük a hely lábánál, a mai Pauler-Algút és Roham utcák határolta területen feküdt. E temetőből számos középkori sír került elő, közülük a legkorábbi 1278-ból származik.

A korai zsidónegyed 1360-ban szűnt meg, amikor I. Lajos király vallásos türelmetlenségből elűzte a zsidókat, és házaikat keresztény főembereknek adta. Nem sokkal később, 1364-ben a zsidók ismét visszatérhettek Budára, és ekkor alakult ki új lakónegyedük a mai Táncsics Mihály utca két oldalán. Első itteni zsinagógájukkal (Táncsics M. u. 26.) szemben 1461-re felépítették a nagy-zsinagógát, mely 1686-ban pusztult el.

A nagyszabású, pompás templom jelentős maradványait 1964-ben tárta fel Zolnay László, a Budapesti Történeti Múzem régésze, a Táncsics Mihály utca 23. sz. ház kertjében. A technikai okokból visszatemetésre került épületmaradvány újra feltárása és bemutatása szerepel a Várnegyed Általános rendezési tervében. Ennek megvalósulásáig a "kis zsinagóga" kiállításán látható a "nagy zsinagóga" rekonstrukciós képe, remek későgótikus záróköve, és ennek a háznak udvarán helyezték el hatalmas pilléreinek kiemelt köveit is.