Tard község Mezőkövesdtől északkeletre, a Bükk hegység legdélibb nyúlványai között fekszik. Két oldalról egyre magasodó lankák határolják, nem véletlenül csúfolják tehát így a tardiakat:

"Tardiak vagytok / két part közt laktok,
Ha a két part összemenne, / Tardotoknak vége lenne."

S bár a két part nem megy össze, más veszélyt azonban rejt magában: az oldalairól, illetve a magasabban fekvő területekről ide, a völgybe lezúduló csapadékot - aminek hatalmas tömegét és olykor pusztító hatását a "tardi harmat" kifejezés tréfás formában a mai napig őrzi a szomszédos települések szóhasználatában is.

Tard lakói hagyományosan a matyók közé sorolandók, bár helyi vélemény szerint a tardi nép inkább "tatármaradék", s nem matyó. A tatároktól való származás tudata mellett az itt járt hódítók emlékét őrzi még a határbeli "Tatárdomb", valamint a műemlék ház tetőszerkezetének sajátosan tardi neve: a "tatársátor". A tardi tájház régies tetőformáját az előbbi elnevezés mellett "buggyos tető"-nek, vagy egyszerűen "buggy"-nak is mondják, ritkábban és elsősorban más falvakban pedig "üstököstető"-nek is nevezik.

Szabó Zoltán: A tardi helyzet című - annak idején nagy port kavart könyvében így ír e házakról: "A néhány, közel kétszáz éves tardi ház, ami megmaradt, mutatja a tardi házépítés megkötő hagyományait. E házak teteje elől félkör alakban kiszélesedik és így szélesebb ereszt alkot, melyet gerendákkal képeznek ki, hogy erősebben tartson. Ez az üstök ma már csak néhány tardi házon látható, az utca felé néz és aljában a fal padnak van formálva. Ezen a padon nagyon jól lehet üldögélni és pipázgatni eső idején is a széles eresz alatt, valami olyan paraszti verandaféle hangulata van e részleteknek.

Ezeken a régi tardi házakon az ablakok roppant kicsinyek, a falak roppant vastagok, amilyen szépek a szemnek, olyan egészségtelenek lakásnak. Külsőleg nagyon jól festenek, simulnak a tájhoz, a tetejük, mint parasztember szemébe húzott kucsma áll a vállukon és illik hozzájuk a gémeskút, amit a tardi szokás a házak homloka elé állít".

A tájház valószínűleg a 19. század első harmadában épült, napjainkig azonban különféle változtatásokat hajtottak rajta végre. Jellegzetes "buggyát" a századforduló táján lebontották - nem is kapta vissza, csak az 1981. évi felújítása során -, kamráját kettérekesztették; 1910 körül istállót toldottak hozzá, a 20-as évek utolsó éveiben pedig a szobában levő kemencét lebontották és a konyhában építettek újat. A ház mostani belső állapota tehát hozzávetőlegesen az 1930-as évek időszakát reprezentálja.

Lakói - a ház méreteit tekintve - az építés idején jómódúak lehettek, az új tulajdonos Vajdavice-család azonban meglehetős szegénységben élt benne. Ez utóbbi körülmény, valamint a tardi jellegzetességeket bemutatni kívánó megfontolások miatt a lakóház berendezésében a 30-as évek szegényparaszti életét, ízlését kívántuk megjeleníteni.