A múzeum néprajzi gyűjteménye általános áttekintést nyújt az Ormánságról, mely az "egyke" hazájaként került be a köztudatba annak ellenére, hogy az egykézés nemcsak magyar, hanem délszláv és német nemzetiségű lakosságunknál, és nemcsak Baranyában, hanem az ország más vidékein is elterjedt gyakorlat volt a múlt század közepétől.

Limper Jenő 1906. november 12-én született Sellyén, a Lendvai nevet a 30-as években vette fel. A kötélverő mesterséget mostohaapjától, Gertner Józseftől tanulta. A szintén sellyei születésű Kasznár Erzsébettel kötött házasságából két leánygyermekük született, így fiú utód nélkül nem tudta átörökíteni a mesterségét és a műhelyét.

Az udvarra kilépő látogatót jobbról egy faragott harangláb fogadja, melyet kb. 1890-ben készítettek Gyöngyfán, s onnan telepítették át ide, a sellyei Skanzenbe. Az udvar hátsó részén egy csányoszrói talpasház másolata látható, mely 1968-ban épült hagyományos, e vidékre jellemző technikával. A ház belsejében 3 helyiség található (szoba-konyha-kamra).

A tárlat az eddig fellelt legkorábbi, sellyei vonatkozású fotográfiák keletkezési idejétől, az 1800-as évek végétől egészen az 1997-es várossá avatásig villant fel epizódokat a település, valamint az itt lakók életéből.