Az 1950-es évek elején néhány lelkes pedagógus és közművelődési szakember elhatározta, hogy Sellyén, az Ormánság "fővárosában" múzeumot létesít... Az összegyűlt anyag a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi osztályára került azzal a feltétellel, hogy a múzeum - saját anyagát is felhasználva - kiállítást rendez Sellyén. E kiállítás a Draskovich kastélyban nyílt meg 1960. április 4. tiszleletére, az Ormánság népművészetéből címmel.

A további gyűjtések sok új anyagot hoztak, s miután a kastély diákotthon lett, a kiállítást is át kellett telepíteni a községi tanács épületébe. Felvetődött a gondolat, hogy a Böhönyei Gizella, Fekete Sándor, Jelics László, Pápay Jenő, Varga Lajos, Vass Zoltán, Zentai János és mások által gyűjtött anyag, illetve a pécsi múzeum gazdag ormánsági gyűjteménye nagyobb kiállítást érdemelne.

1966 októberében, a Pécs-baranyai múzeumi és műemléki hónap keretében nyílt meg a volt katolikus iskola épületében a jelenleg is látható tárgyakból egy kiállítás, melyet 1967 októberében kibővítettek. Az akkoriban még Sellye nagyközség címet viselő település vezetősége tette lehetővé, hogy 1968. októberében az udvaron egy skanzen is létesüljön, melynek fő látványossága a talpakra épített parasztház volt, emellett hamarosan elkészült a (szintén talpakra épített) ólaspajta és méhes, valamint egy gémeskút is. 1969. október 12-én leplezték Ie a sellyei múzeum névadójáról, Kiss Gézáról készült mellszobrot, Stöckert Károly alkotását, mely a fejlődő nagyközség dísze lett.

A további bővítésnek köszönhetően felépült a gabonáskamra, a harangláb és a kovácsműhely is - egy-egy ormánsági településen fellelhető építmények pontos másaiként. A sellyei Kiss Géza Ormánsági Múzeum és Skanzen így nyerte el végleges, ma is látható formáját.

(Forrás: Mándoki László: Az Ormánság népéletéből)