Füzérradvány kis falu Magyarország észak-keleti részén, a nagyrészt erdővel borított Hegyközben, az egykori Abaúj, illetve Abaúj-Torna vármegyében, a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Neve eredetileg Radvány volt, de már a XIX. században Füzérradványnak is nevezték.

A település eredetileg Füzér várához tartozott, s az Árpád kortól a XVII. századig többször gazdát cserélt. 1670-ben, a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétele miatt a kincstár lefoglalta Nádasdy Ferenc összes javait, beleértve az akkor zálogban nála lévő Füzért és tartozékait is. Ez utóbbiakat 1686-ban Károlyi László kapta meg, királyi adományként. Ekkor fonódott össze több mint két és fél évszázadra a füzérradvánvi kastély sorsa a Károlyi-családéval. A XVI-XVII. században a Károlyiak jelentős szerepet játszottak Magyarország történetében, és kedvező házasságkötések révén az ország legelső családjaival kerültek rokonságba.

1827-ben a füzérradványi uradalom Károlyi István birtokába került. Károlyi Istvánnak két fia közül Ede örökölte az addig országos viszonylatban jelentéktelen füzérradványi épületet és parkját. Nagyszabású építkezést kezdeményezett, amely a maga kategóriájában a legjelentősebbek közé emelte a kastélyt. A két évtizeden keresztül, több szakaszban folyó építkezés tervező építésze Ybl Miklós volt, Károlyi Ede apjának uradalmi építésze.

A mai állapot természetesen sokban eltér Ybl tervétől, mivel Károlyi Ede mint műkedvelő építész azt többször módosíttatta. Károlyi Ede örököse fia, László lett, aki a XIX-XX. század fordulóján a kastély belsejére is kiterjedő átalakításokat végeztetett az épületen. A legjelentősebbek az ajtókeretek, a kandallók beépítése és a szobák pazar berendezése. Élete vége felé azonban a betegeskedő Károlyi László visszahúzódott fóti birtokára, így a kastély lakó nélkül maradt.

Az 1930-as években Windischgrátz Mária Magdolna, Károlyi László fiának, Istvánnak a felesége talált megoldást az épület hasznosítására: javasolta, hogy működtessék luxusszállóként. Az előkészületeket kővetően - áramot vezettek be a kastélyba, minimális, de szükséges átalakításokat végeztek - a Kastélyszálló 1938. május 8-án nyílt meg. Ezt azonban Károlyi László már nem érte meg. A kastélyt fia, István örökölte. Az intézmény sikeresen működött, és az 1945 előtti Magyarország népszerű kastélyszállójához, a lillafüredi Palotaszállóhoz hasonló népszerűségre tett szert.

(Részlet a Bardi Terézia - Wisnovszkyné Hajdi Márta: Műemlékek Állami Gondnoksága, 2004. c. kiadványból)