E házat Walter Boldizsár és első felesége Angeli Mária építette 1896-ban. Falai 80cm-es, vert falak, amelynek anyagát a telek mögötti magas part, a "Hofstella" adta. A kor szokásainak megfelelően konyha, lakószoba, tisztaszoba, kamra, nyitott gang elosztással. Az épület nyeregtetős, cseréppel fedett, az utcai tűzfala csipkézett. Két osztott ablak, és a gang díszes, faragott bejárati ajtaja képezte a sárgára meszelt utcafrontot. Az épület fűtését kemence szolgálta, a konyha épített fűzőhelyét a XX. század közepén a sparherd váltotta fel. Az eredeti döngölt padlózat helyére is ebben az időben került kő és deszkapadló. Az udvarban a baromfi és jószágtartás elengedhetetlen épületei: ólak, góré, istálló, nyitott szín, és a gémeskút álltak. A Hofstella falába pincét vájtak, később nagy présházat építettek hozzá. Ez a bor tárolásán túl a zöldségek és a burgonya telelőhelyéül is szolgált.

Változást e ház életébe is az 1947-es esztendő hozott. A kitelepítés. Építőinek és leszármazottaiknak mindent hátrahagyva kellett elmenekülniük. Menekülni soha el nem követett bűnökért. A bútorok, a használati tárgyak, az állatok, a hús a sózódézsában, de még a befőttek is a kamrában az új tulajdonos, a felvidéki naszvadról betelepített Mátyus Vince és családja birtokába kerültek.

Császártöltés község Önkormányzata az ő leszármazottjuktól vásárolta meg az ingatlant 1996-ban, a Falumúzeum céljaira. Ez 2006-ban került felújításra, és berendezésre. Ugyanekkor alakítottunk ki egy emlékszobát is, amely a császártöltési svábok II. világháborús hőseinek, a "málenkij robot" áldozatainak, és a kitelepítés igazságtalanságának emlékezetét őrzi.