1998. június 20. nevezetes dátum a település életében. Ekkor lett a falu egyik házából faluház. Miért született meg ez a döntés? Miért éppen erre a házra esett a választás? Miért éppen ekkor? Hol voltak idáig a falu múltjáról mesélő írásos és tárgyi emlékek? És még kérdések hosszú sora vetődik fel abban, aki a több mint 700 év értékein tűnődik.

Voltak sokan, akik a néprajzi érékeket "időben" felismerve folytattak gyűjtőmunkát a településen. Mesélik az idősebbek, gyakran járták városi emberek a falut, vitték fillérekért vagy még azért sem a régi rokkát, szövőszéket, faragott eszközöket, szőtteseket, komódot. Adták az emberek szívesen. A falusi ember egyébként is mindig szeretett örömet okozni, adakozni. Odaadta készséggel a számára értéktelenné vált tárgyakat.

Hiszen a rokka pedálja úgy is eltört, ki használta már a szövőszéket, amikor olcsón lehetett erős vásznat venni boltban? Főleg az 1960-as években egyre inkább modern, színes, műanyag eszközök kerültek a konyhákba, sokaknak nem tetszett már a dédi megsárgult szőttese, a kopott komód. És minden bizonnyal nem egyszer a múlt nyomasztó szegénységét, keservét idézték a régmúltból itt maradt tárgyak.

Az idősebbek elbeszéléseire szerencsére egyre jobban odafigyelt néhány lelkes helyi amatőr néprajzkutató. Elhatározták, hogy mentik a még menthetőt. Megtettek minden tőlük telhetőt, hogy ne legyen az enyészeté több, múltunkat őrző érték. Mindennek állandó hely kellett, ahol bárki, bármikor gyönyörködhet a régi nosztrai mesterek keze munkájában, kutathat a megsárgult írások, fényképek között. Márianosztra legrégebbi, és emiatt gyakran a legelhanyagoltabb, legrosszabb állapotban lévő épületei a település közepén találhatóak.

A Miklós utca 2. szám alatt állt egy kihasználatlan, régi épület. Pontos korát nem ismerjük. Szinte romos volt, amikor 1997. őszén a település önkormányzatának képviselő testülete úgy döntött, faluház céljára megvásárolja az ingatlant. Sokan voltak, akik csak fejcsóválva hitetlenkedtek a terv hallatán. Faluház, falumúzeum? Ebben a romban? És ki dolgozik majd itt? Mit tesznek bele?

Akik kezdettől fogva hittek e terv fontosságában és megvalósíthatóságában, Schottner Miklós és Tasnádi György. Nekiláttak kitakarítani, rendbe tenni az épületet. Azután megérkeztek az első tárgyak is. Faragott szekrény, ricer szerszámok, cégtáblák, mozsár, cserépedények, kézimunkák.

Mára három helyiség várja szakszerű rendezettséggel, pontos tájékoztatást adó feliratokkal ellátva a látogatókat. A faluházba belépve egy régi konyhát idéző helyiség a paraszti építészet hagyományait őrzi. Innen nyílik két szoba. Az egyikben régi mesterségek emlékeit tekintheti meg a látogató. Cégtáblák feliratain az 1600-as, 1700-as években idetelepült családok neveit olvashatjuk: Bezeczky, Zelenay, Domaniczky, Jancsikovszky. Lengyel nevek. Viselőik minden bizonnyal a híres kegykép, a czestochowai madonna másolatát kísérőkkel érkeztek hozzánk.

A másik szobába belépve a falakon kézimunkákat, fotókat, a vitrinekben felbecsülhetetlen értékű okiratokat, pecséteket találunk. A két szoba közötti falba beépítve egy felújított téglakályha ad meleget télen, így a zord idő sem gátolja az idelátogatókat az élményszerzésben.

A faluház udvarán a börzsöny kőbányászatát bemutató kiállítás tekinthető meg, Illetve méretei miatt a ház eresze alatt kapott helyet egy gyönyörű prés, amely még abban az időben készült, amikor Márianosztra vulkáni talajú déli lejtőin virágzó szőlőművelés folyt. Nagyon értékes leletek az udvaron a vízimalom megmentett részei. Az egykori lapátkerék, az őrlőkövek kis fantáziával kiegészítve felidézik elődeink e vonatkozású hétköznapjait.