Személyes vallomás

Ahogyan magamat látom, kívülről:
A Baricz Kati az a fotográfus, akivel megállt az idő (!?) Közel fél évszázada fényképez, főként embereket, szép embereket, leggyakrabban fekete-fehérben és filmre. Még mindig saját maga hívja és laborálja képeit, az otthoni fürdőszobából alakított laborjában. Ezeket nevezi ő EREDETI képeinek.

Életrajzom röviden, szabadon

1948-2008 Küzdelmes és élményekben gazdag élet az enyém. Szabadság az életelemem. Nyugtalan természetem miatt állandóan úton vagyok. Csak úgy magamnak fényképezem a jelent: a találtat és a kreáltat ösztönömre hallgatva. Óvatos vagyok minden újjal, ismeretlennel, legyen az akár technika, akár egy ember. Valójában röghöz kötöttnek mondhatom magamat. Szüleim elvesztése óta más értékrenddel mérek, mint azelőtt. Visszatértem a természetbe, melyet nem győzök csodálni, gondját viselni, nem uralni, hanem elfogadni az univerzum erőit, keresni benne a testem, lelkem harmóniáját.

Kerek évfordulót ünnepelhettem az idén. Jó tudni, megfejteni, megérteni mi végre kaptam földi létet, honnan jöttem, ki is vagyok igazán.

A kiállításról

Mohácsi kiállításom 50 évem keresztmetszete, az élet örök körforgásában, ahonnét elindultam és ahová negyven év távollét után részben visszatértem.

André Kertész nyomdokait követve főként a klasszikus fotográfia stílusában alkotok. Utóbbi időszakban kezdtem el foglalkozni tudatosan a szimbólumok világával, a hagyományok megörökítésével. Képeim nem illúziók, nem a fogyasztói társadalmat szolgáló és követő idolok. A reális valóság látványa és megörökítése közben az utóbbi időben megérintett a spirituális világ, az egyszerűség, az ősi művészetek, a primitív népek élete.

Az anyagi világ zűrzavarában, hiszem, az emberiséget a kultúra, a természet szeretete, a szellemiség áramlása szabadon különböző kultúrák között, a tolerancia, a hit és a szeretet mentheti meg. Talán nem üres és nagy szavak ezek.

Azért alkotok, hogy a képek előtt elgondolkozzon a néző, ahogyan én is elmeditálok dolgokon alkotás közben. A kép nem csak a szépről szól... holott szépnek mutatja a valót, minden retus, photoshop nélkül.

Ma már tudom, fotográfusnak születtem, egy nagyon izgalmas korban. A fényképezés életmód, ma már azt is tudom, ez teljes embert kíván.