Eseménynaptár
2024. március
26
27
28
29
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
2024.03.15. - 2024.03.15.
Szentendre
2024.03.14. - 2024.03.15.
Fülek
2024.03.11. - 2024.03.11.
Balassagyarmat
2024.03.09. - 2024.06.22.
Kecskemét
2024.03.08. - 2024.03.08.
Sepsiszentgyörgy
2024.03.08. - 2024.05.01.
Túrkeve
2024.03.07. - 2024.04.21.
Gyula
2024.03.04. - 2024.03.10.
Budapest
2024.03.02. - 2024.03.03.
Szentendre
2024.03.02. - 2024.03.02.
Eger
2024.03.01. - 2024.03.01.
Sepsiszentgyörgy
2024.03.01. - 2024.08.31.
Szeged
2024.03.01. - 2024.04.01.
Tatabánya
2024.02.29. - 2024.02.29.
Szombathely
2024.02.29. - 2024.04.30.
Herend
2024.02.28. - 2024.02.28.
Hódmezővásárhely
2024.02.23. - 2024.03.10.
Hódmezővásárhely
2024.02.22. - 2024.05.19.
Szombathely
2024.02.15. - 2024.03.15.
Hódmezővásárhely
2024.02.10. - 2024.05.12.
Debrecen
Kulturális Örökségvédelmi Hivatal - Örökség Galéria - Budapest
A múzeum belső terme
Cím: 1014, Budapest Táncsics Mihály utca 1.
Telefonszám: (1) 225-4800
Nyitva tartás: H-Szo 9-17
A kiállítás már nem tekinthető meg.
2008.07.25. - 2008.09.14.
időszaki kiállítás
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Vákár Tibor Ybl-díjas építészmérnök és festőművész 1908. május 14.-én született Gyergyószentmiklóson, 1926-30 között a Magy. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mérnöki és építészmérnöki karán építészeti, 1930-32 között a Magy. Kir. Orsz. Képzőművészeti Főiskolán végzett képzőművészeti tanulmányokat.
Részlet a kiállításból
Az egyetem utáni időszakban alkalmazott munkatársként részt vett a Ligeti Pál, Molnár Farkas, Mohácsi László, Kende Ferenc, Medgyasszay István építész irodájának működésében, majd 1936-tól a Magy. Kir. Honvéd Központi Építési Osztály munkatársaként katonai épületeket, üdülőtelepek és hadi létesítmények megvalósításán dolgozott.

1937-től Budapest Székesfőváros Polgármesteri Hivatalának XIII. Magasépítési ügyosztályának mérnöke lett, ahol végigjárta a hivatali hierarchia minden lépcsőfokát, feladataként szerepelt többek között a fővárosi köz-, és magánépületek tervezése, kis-, és bérlakások építésének, kivitelezésének műszaki felügyelete.

1938-40 között Münchenben építészként - a város új negyedeinek, majd a Német Állami Vasúttársaság polgári épületeinek - tervezésén dolgozik.

1940-43 között a Kolozsvár, majd Marosvásárhely városi mérnökeként az építészeti hivatal vezetője. A háború utáni 1945-től a főváros mérnökeként Budapest háborús pusztulásának helyreállításán dolgozik, jelentősebb feladatai közé tartozik ekkor a Budavári Palota és a vári polgárházak és műemléki épületeinek megmentése és helyreállítása.

1948-tól - már mint a FŐTI (Fővárosi Tervező Intézet) irányító tervezője - a hidak és a hídfők újjáépítése, a Duna-parti szállodasor és a Budai fürdőcsoport kialakítása, a BNV kiállítási pavilonjainak tervezése, a főváros új arculatának megtervezésén dolgozik.

Tervezői feladatai mellett, 1945-50 között a Műegyetem tanára az Épülettervezési és a Városépítéstani Tanszéken, előbb mint tanársegéd, majd mint adjunktus.

1950-től a VÁTI (Városépítési Tudományos és Tervező Intézet) majd a VÁTERV (Városépítési Tervező Iroda) városrendezési munkatársaként, az ország első tervfőmérnökének nevezik ki, ebben a minőségben Budapest, Nagy-Miskolc, Székesfehérvár, Ajka, Kazincbarcika, Jászberény, Gödöllő városrendezési és műemléki helyreállításainak tervein dolgozik. Ezzel párhuzamosan, a műemléki és városképi vizsgálatok keretében 30 város és település (Miskolc, Székesfehérvár, Veszprém, Szombathely stb.) Műemléki Vizsgálatát készítette el.

1952-54 között a Debreceni Tervező Iroda vezető építésze, ahol igazgatóhelyettesként Debrecen és környékének városrendezési és műemlék-helyreállítási feladatait látja el.

1957-ben a Veszprém megyei Ingatlankezelő Vállalat műemléki csoportjának irányító építésze, majd 1958-tól a Budapest fővárosi HKI műemléki osztályának csoportvezetője lett feladatai között a Nagy-Budapest területén lévő műemléki épületek tervezése és helyreállítása szerepelt.

1961-68 között kényszerből a Mélyépterv szaktestületének munkatársa, ahol műemlékes városrendező építészeként, ipari épületek és víztornyok tervezési és elhelyezési feladatait kénytelen elvégezni.

1968-tól a BUVÁTI (Budapesti Várostervezési Intézet) műemléki osztályának tervezőjeként a pesti Duna part és a Vörösmarty tér városrendezési koncepciójának elkészítésére tervezési feladata. 1970-ben a Néprajzi Múzeum alkalmazásában, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum népi épületeinek felállításhoz helyszíni felméréseket, bontási és felállítási terveket, valamint a skanzen szatmári tájegységének telepítési terveit készíti el, majd meghívott szakértőként a Magyar Nemzeti Sírkert Bizottságának tagja.

1975-ben építészeti és képzőművészeti munkásságának elismeréseként Párizsban az Association des Artistes örökös tagjának választja.

Nyugdíjba vonulása után számos köz- és magántervezési feladatot vállal el, még 1988-ban is részt vesz a Nemzeti Színház elhelyezésének tervpályázatán, majd 1992-94 között a - gyergyószentmiklósi római katolikus plébánia felkérésre - a Gyilkos-tói kápolna tervezésében.

Kimagasló építészeti életpályáját 1986-ban Podmaniczky-díjjal, 1995-ben Műemlékvédelemért emlékéremmel, 1991-ben Ybl-díjjal, 1995-ben a Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével, majd a fővárosért végzett építészeti tevékenységét Budapest-díjjal ismerik el. 2000-ben szülővárosa, Gyergyószentmiklós díszpolgári címet adományoz részére.

Vákár Tibor a főváros alkalmazottjaként kezdte meg építészeti pályafutását, alkotó életének idejére esett háborús cselekmények, politikai és gazdasági megpróbáltatások ellenére is feladatait - mint kiválóan felkészült műemlékes tervezőépítész és városrendező - magas igénnyel oldotta meg. Szakmai életútját - a 4,5 év katonai szolgálat és az 1948-68 közötti 11 állásvesztés ellenére - kimagasló eredmények jellemezik, melyet az építész társadalom egészében, csak élete utolsó szakaszában ismert meg.