"József Attila. Janet Brook Gerloff. Kétművész; témájuk az ember. Rendkívül érzékenyek: mindketten a legbelső lét mélységeit kutatják. Mindketten olyan képekre bukkannak költészetben és festészetben, melyeket nem meglátni, meghallani - lehetetlen. Mindketten egy egymástól időben és térben messze fekvő művészet-eredet dialógusának résztvevői."

Prof. Friedrich Münch


Janet Brooks Gerloff képei nem illusztrációi József Attila verseinek. Egy művészi találkozásnak, vagy ahogy Werner Spies mondta a vers és a festmény "négykezesének" lehetünk tanúi.

Hogyan talált az Aachenban élő amerikai származású festőnő József Attila költészetére? Személyes találkozás a vers leggyakoribb útja, mint ebben az esetben is. Wirtzné Meggyes Ágnes Aachenban élő művészettörténész adta át saját rajongásával együtt a verseket Janet Brooks Gerloffnak, aki tisztelettel, őszintén, egyre mélyebbre merült a versek világába, keresve saját magát, saját képeit.

Janet Brooks Gerloff képei nem illusztrációi József Attila verseinek. A festőnő képei Magyarországon természetesen mást jelentenek, mint Németországban; e kiállítás kapcsán nem a "mi" József Attilánkat látjuk majd a festővásznon, hanem egy "kívülálló" képeit. Egy szubjektív művész tükrében láthatjuk nagy költőnk értelmezését. Egy olyan festőnő találkozik itt József Attilával, akit eddig többek közt Goethe Faustja, Beckett színdarabja, vagy Schubert "Téli utazása" ihletett meg.

A tárlat nem csak megemlékezés, visszatekintés, egy élénk művészi párbeszéd szemtanúi lehetünk. Visszatükrözik-e a festmények és rajzok a szemlélő személyes képeit József Attiláról, önmagáról, a magányról és a szeretetre vágyásról?