A kiállítás egyik meghatározó, fő vonulata a képzőművészet, amelynek "Olasz táj magyar ecsettel" címet adták a rendezők. A Magyar Nemzeti Galéria támogatásával Barabás Miklós, Csók István, Bernáth Aurél, id. Markó Károly, Szinyei Merse Pál, Vaszary János, Gulácsy Lajos, Csontváry Kosztka Tivadar - érzelmektől sem mentesen és rendkívüli kompozícióik megteremtésével - "házhoz" hozzák az olasz vidék, az olaszországi táj természeti szépségeit.

A képzőművészeti tárlat értékeinek erősítését segítette Szőnyi Zsuzsa azzal, hogy édesapja Szőnyi István képei és az oly nevezetes Triznya kocsma névadójának, Triznya Mátyásnak akvarelljei is láthatóak majd. A Molnár C. Pál Alapítvány jelenléte jelképezi a Római iskola képviseletét, Szotyory László és Gulyás Gyula a kortárs képzőművészet nevében erősíti meg, hogy Itália és Magyarország művészeti kapcsolatai valóban évszázadokon átívelő jelentőségűek.

Roberto Ruspanti válogatása lehetővé teszi, hogy Petőfi Sándor, Ady Endre, Babits Mihály, Szabó Lőrinc, Kosztolányi Dezső, Vas István, Nemes Nagy Ágnes, Csorba Győző, Weöres Sándor verseit olasz és magyar nyelven egyaránt megismerhessék az irodalombarátok. Madarász Imre kezdeményezésére 15 könyvkiadó hozza el azokat a műveket, amelyek reprezentálják a Magyarországon megjelent magyar fordításirodalom legújabb kiadásait. Az irodalomtörténet természetesen nemcsak a jelen, hanem a múlt értékeire is figyelmeztet.

Érdemes tehát elidőzni a kiállítóteremben azoknál a tárgyaknál is, amelyek Dante és Babits szellemi hídteremtő kapcsolatát szimbolizálják, valamint hogy Márai Sándor és Salerno Itália-képe miért és hogyan formálhatta írói tevékenységét.