"A mi fészkünk a szobrász Apa (jó)voltából szobrokkal és rajzokkal volt kibélelve. Puhaszőrű játék mackóért nyúló gyerekujjaink szigorú szerkezetű kubista formakísérletekre fonódtak. A külvilág jelenségei olyan ellipszispályáról sugározták fényeiket, melynek fókuszában a szobor állt, mint gyűjtőlencse, ennek csalóka fénytörésében szereztünk ismereteinket és szenvedtük meg a tapasztalást.

Ezek után más pályát választani olyan lett volna, mintha egy denevérnek azt mondanánk, hogy holnaptól kezdve felfelé tartott fejjel kell aludnia, mint ezt a rendes szárnyasok teszik. Bandi öcsém és én ezt a kivédhetetlenséget elfogadtuk. (Próbálna valaki a Csendes-óceán egy kis szigetén nem halász lenni.) Elfogadtuk talán azért is, mert máshoz nem volt kedvünk és talán tehetségünk sem, persze lehet, hogy a szobrászathoz sem volt, de a kétely akkor elodázhatónak látszott.

Aranka húgomat sem sodorta messzire a centripetális lendület: rajztanár lett és mint festő ellenállhatatlan kényszert érez, hogy megfesse Pál nagyanya felhőit. Úgy látszik a megilletődést, amit a fellegek áramlásának gyönyöre kelt, családunk mindmáig nem tudja kiheverni." - írja Ifj. Pál Mihály az egyik katalógus előszavában.

A népes művész család minden alkotó tagja bemutatkozik most be a Kazinczy Múzeum kiállításán. A család tagjai:
- Pál Mihály (1911-1971), Képzőművészeti Főiskola (1941), Munkácsy-díj (1970)
- Pál Ferenc keramikus, festő (1914)
- Ifj. Pál Mihály szobrász (1936), Képzőművészeti Főiskola (1961), Munkácsy-díj (1994)
- B. Szabó Edit szobrász (1938 - 1975), Képzőművészeti Főiskola (1961)
- Pál András (1939.) kőszobrász, Képzőművészeti Kivitelező Vállalat (1958)
- Pál Aranka (1951) festő, rajtanár, Pedagógiai Főiskola (1976), Képzőművészeti Főiskola (1979)
- Gábor Éva Mária (1953) szobrász, Képzőművészeti Főiskola(1981), Munkácsy-díj (2003)
- Altdorfer Csaba (1965) építész, Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola (1986, 1990)
- Pál Gábor grafikus (1982)