Az "ősfoglalkozások" kifejezést Herman Ottó alkotta, s a népies halászatot és pásztorkodást jelölte vele. Úgy vélte, ezek pusztuló emlékeinek megismerése kulcsot adhat a magyar őstörténet kutatójának kezébe, mert aki - mint írta - "nem ismeri a most élő magyarságban megőrzött ősi elemeket, hiába keresi a nemzet őshazáját, - helyesebben eredetét, fejlődése menetét".

Herman Ottó nagy hatású munkáit, az általa összeállított kiállításokat az ősfoglalkozásokat megjelenítő gazdag képanyag kísérte. Könyveit, cikkeit részben saját rajzai, részben általa felkért művészek - elsősorban Jankó János, Nécsey István, Koszkol Jenő, Vezényi Elemér - művei illusztrálják. Ilyen képeket használt fel az 1896-os millenniumi kiállításon s különösen az 1900-as párizsi világkiállításon, ahol Koszkol Jenő erre a célra festett tíz nagyméretű festményével kívánta szemléletessé tenni a magyar ősfoglalkozásokat. Hasonló műveket ezt követően rendelt munkatársaitól.

A kamarakiállítás ezeket a Herman Ottó megbízásából főként a kiállításokra készített, mára feledésbe merült ősfoglalkozási képeket gyűjti egybe, valamint bemutat néhányat saját rajzaiból, grafikáiból is. Ezek a művek nem csupán tárgyuk miatt érdemelnek figyelmet, hanem a 19. század végi tudományos kutatás és a képi illusztráció kapcsolatának szempontjából is.

A bemutatott képek egy kisebb hányada a kutatói adatrögzítés során, a dokumentálás érdekében készült. Jobbára ilyenek Herman Ottó munkái, valamint részben Nécsey István alkotásai. A többség azonban a szemléltetést, a reprezentációt szolgálja. A kiállításokon bemutatott képek, a szakkiadványok fejtegetéseit kísérő ábrák a tudományos mondanivaló megkomponálásának szerves eszközei voltak. Nemritkán olyannyira, hogy a megfelelő történeti adatok hiányában a mondanivaló hihetőségét voltak hivatva pótolni.