1945. január 17-én három szovjet katona kíséretében munkatársai utoljára látták Raoul Wallenberget. "Nem tudom, vendég vagyok-e vagy fogoly" –- mondta, mielőtt végleg elköszönt.

Magyarország német megszállását követően egyre riasztóbb hírek kerültek napvilágra a magyarországi zsidóság sorsáról. A svéd külügyminisztérium, az Egyesült Államok stockholmi nagykövete és a háborús menekültekkel foglalkozó amerikai kormányszervezet, a War Refugee Board megbízásából –a magyar származású Lauer Kálmán export-import vállalkozásánál üzletemberként dolgozó, útjai során Budapestre is eljutó –Raoul Wallenberget kérték fel a budapesti mentőtevékenység megszervezésére. Így lett a Svéd Nagykövetség másodtitkára.

Wallenberg a diplomáciai érintkezés szokásos formáit messze meghaladó módon küzdött az emberéletek megmentéséért. Mindenhová eljutott, ahol segíteni lehetett és kellett. Határozott fellépése és egyéniségének varázsa feledtette ellenségeivel, hogy ő is ugyanolyan védtelen és kiszolgáltatott, akár védencei. A svéd humanitárius akció 1945. január 16-i kimutatása szerint a svéd védelem mintegy ötven épületre és nyolcezer személyre terjedt ki. Embermentő küldetésének teljesítése közben Wallenberg a háború utáni viszonyokra is gondolt, és az újjáépítéssel kapcsolatos gazdasági terveket dolgozott ki. Ezek tárgyalására készült, amikor 1945. január 17-én munkatársai utoljára látták.

Raoul Wallenberg - a világ egyik legismertebb svéd diplomatája - születésének 100. évfordulóját mind Svédország mind Magyarország emlékév megrendezésével ünnepli.

2012. január 17-én, a svéd diplomata elhurcolásának évfordulóján, a stockholmi Svéd Intézet szervezésében a Magyar Nemzeti Múzeumban kerül elsőként bemutatásra az a kiállítás, amelynek célja, hogy nemzetközi szinten tegye ismertté Raoul Wallenberg vállalásait, tetteit és végzetét. A világkörüli útját Budapesten kezdő tárlat, melynek további állomásai Moszkva, Berlin, Tel Aviv, Washington DC, New York és Toronto az egyén felelősségét, a toleranciát, a civil kurázsit emeli központi témájává.

A kiállítás része egy komplex informatikai megoldás is, melynek részeként a QR-kódos technológia innovatív hasznosításával -a látássérültekre is gondolva- akadálymentesítjük és segítjük a kiállítás tartalmának kötetlen felidézését és megosztását. Az úgynevezett virtuális térkiterjesztés és a kiterjesztett valóság (Augmented Reality) egyedülálló múzeumi megvalósításával pedig a látogatók számára azt is lehetővé tesszük, hogy találkozzanak a tárlat főszereplőjének, Raoul Wallenbergnek virtuális alakjával.