A Szépművészeti Múzeum ez év elején indította programját az Egyiptomi Gyűjteményben őrzött négy múmia átfogó vizsgálatát megcélozva. A Budapest Múmia Projekt célja az volt, hogy "életre keltse" a négy, az ókori Egyiptomban élt embert, megismerje azok múltját, meghatározva az egyes mumifikált személyek biológiai jellegzetességeit: egykori vonásaikat (arcrekonstrukció), esetleges betegségeiket, haláluk idejét, okát, valamint körülményeit, továbbá a testek mumifikálásának menetét és technikáját. A vizsgálatsorozatban az egyiptológiai tanulmányok mellett természettudományos és orvos-diagnosztikai módszereket is alkalmaztak a mumifikált testek minél szélesebb körű megismerése céljából, amely így többek között magában foglalta a computer-tomográfiai, a szövettani és a radiokarbon kormeghatározási vizsgálatokat, de a DNS kutatásokra is kiterjedt. A programban a Szépművészeti Múzeum munkatársai mellett a Semmelweis Egyetem Radiológiai Klinikájának radiológusai, a Természettudományi Múzeum Embertani Tárának antropológusai és több, az egyes vizsgálati területekhez kötődő kutató is részt vett.

A múzeum gyűjteményében őrzött négy múmiáról eddig keveset tudtak a szakemberek. Korukat, történetüket, mumifikálások módját, haláluk okát eddig jórészt homály fedte, a nemrég lezárult vizsgálatoknak köszönhetően azonban sok kérdésre fény derült. A Rer néven ismert múmiáról a vizsgálatok során kiderült, hogy egy 20 és 24 év között, a Kr.e. 4-3 században elhunyt nőt "takar", akinek csontváza meglehetősen roncsolódott, valószínűleg erős fizikai trauma okozta a halálát. Hortesznaht múmiáját pontosabb történeti és kulturális kontextusba sikerült helyezniük a kutatóknak. A koporsó ikonográfiájának elemzése és a mumifikálás technikájának CT-vizsgálata ugyanazt az eredményt hozta: Hortesznaht múmiája és koporsója a Kr.e 3. századi, Ahmim városához kötődő temetkezési együttesekhez kapcsolható. A koponyáról készített CT-felvételek révén pedig Hortesznaht egykori arcvonásait több mint kétezer év elteltével sikerült megeleveníteni. Az ún. szombathelyi múmia néven ismert testen végzett vizsgálatok során nem csak a múmia korát sikerült megállapítani - a radiokarbon vizsgálat alapján Kr.e. 2-3 századból való - hanem az is bebizonyosodott, hogy egybetarozik a gyűjteményben őrzött, aranyozott arcú kartonázs koporsóval. A múmiáról eddig azt feltételezték, hogy Gróf Almásy László révén került Magyarországra, de mostani kutatások szerint Kunc Adolf prépost vásárolta Egyiptomban (1896), és adományozta a szombathelyi premontrei gimnáziumnak. Az ún. kicsomagolt múmia esetében korának meghatározása volt a kutatás legfontosabb eredménye. A csontminta szénizotópos vizsgálata alapján elmondható, hogy a múmiát a késő Ptolemaiosz korszakban, a Kr.e 2-1. században készítették. A kémiai vizsgálatok a testet fedő sötét anyagot növényi gyantaként azonosították, mely szintén alátámasztja ezt a keltezést.

A kiállítás a négy múmiát az egyiptomi kultúra négy hozzájuk köthető aspektusában mutatja be: demográfia az ókori Egyiptomban: betegségek és halál; az egyiptomi mumifikálás technikája: a testek konzerválása; felkészülés a túlvilágra: az egyiptomi múmiák külső díszei, valamint ideál és portré: a személyiség ábrázolása az ókori egyiptomi művészetben. A kiállítás ezen részében a látogatók az arcrekonstrukciónak köszönhetően megismerhetik egy több mint kétezer évvel ezelőtt élt egyiptomi ember, Hortesznaht valódi arcvonásait is. A négy tematikus egységen belül a kiállításon megjelennek a múmiák kutatásában alkalmazott vizsgálati módszerek és azok elsődleges eredményei, egy elkülönített térben pedig a módszerek eredményei háromdimenziós formában, egy virtuális térben elevenednek meg a látogatók számára.

A kiállításhoz kapcsolódó, külön teremben megtekinthető 3 dimenziós filmet az Umbrella Post Production és a Laboratory Ideas készítette, a Budapest Múmia Projekt vizsgálatsorozatát végig kísérő kisfilm Szalay Péter Balázs Béla-díjas rendező és Nagy Ernő operatőr munkája.