|
|
|
Régi képtár
|
|
állandó kiállítás, festészet, képzőművészet
|
|
|
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
|
|

A Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának története szorosan összefügg a magyar műgyűjtés történetével. Létrejötte több évszázados gyűjtőtevékenység betetőzése, ugyanis azok az egyházi és főúri gyűjtemények, amelyek egyesítéséből kialakult, már a 17. század végétől formálódtak és főleg a 18-19. században fejlődtek ki.
A Képtár közel 3000 darabból álló kollekciójának legnagyobb és legjelentősebb része az Esterházy-gyűjteményből származik. A 637 festményből, több mint 3500 rajzból és 51 000 metszetből álló együttest 1871-ben vásárolta meg a magyar állam, létrehozva vele az Országos Képtárat, a Szépművészeti Múzeum jogelődjét. Raffaello Esterházy madonnája és Ifjú képmása, Correggio Szoptató Madonnája, Tiepolo Szent Jakabja, Ribera, Murillo, Goya festményei a legkiemelkedőbb és legismertebb darabjai e nagy értékű gyűjteménynek.
A Magyar Tudományos Akadémia épületében elhelyezett képtár már 1872-ben jelentős adománnyal gyarapodott. Ipolyi Arnold 64, zömében a kölni Ramboux hagyatékból származó képet, köztük Sassetta, Ambrogio Lorenzetti, Spinello Aretino műveit ajándékozta az Országos Képtárnak, így téve teljesebbé az Esterházy-gyűjtemény korai mesterek műveiben szűkölködő kollekcióját.
1875-ben az európai festészet mind teljesebb és egységesebb bemutatása érdekében bővítették az Országos Képtár gyűjteményét a Nemzeti Múzeum régi festészeti anyagával. Ez utóbbi része volt a reformkor jeles pesti gyűjtőjének, Jankovich Miklósnak a gyűjteménye, valamint Pyrker János László egri érsek 192 darabos adománya. Pyrker 1820-27 között - velencei pátriárka korában - Itáliában vásárolta képeit, köztük olyan jelentős alkotásokat, mint Gentile Bellini Cornaro Katalinja, Giorgione Ifjú képmása, G. B. Tiepolo Mária hat szenttel képe és Memling Kálváriája, amelyek ma a Régi Képtár büszkeségei.
A Nemzeti Múzeum gyűjteményét gyarapította az a 78 festmény is, amelyet 1848-ban Kossuth Lajos rendeletére adtak köztulajdonba a budai kamaraelnöki lakásból. A császári gyűjteményekből előbb Pozsonyba, majd Budára került képek számos darabja egykor Lipót Vilmos főherceg híres brüsszeli gyűjteményéhez tartozott, mint például Lotto Apolló és a múzsák képe és Palma Vecchio portréi.