Múzeumunk Wosinsky Mór régész és múzeumszervezőről kapta nevét: az ő céltudatos munkájának köszönhető, hogy 1902-ben megalakult és kapuit megnyitotta a látogatók előtt.
Wosinsky Mór 1854-ben született Tolnán. Alsóbb iskoláit itt és Kalocsán végezte, majd a pécsi papnevelde hallgatója lett. Történeti érdeklődése és a régészet iránti vonzalma később, fiatal káplán korában kezdett kibontakozni. Kutatásának támogatója a felvilágosult gondolkodású, európai hírű bibliofil tudós, Apponyi Sándor gróf volt.
Első feltárásához még szinte minden szakismeret híján kezdett a Tolna megyei Szárazpusztán, majd az ottani sikereken felbuzdulva - az azóta világhírűvé vált neolitikus lelőhelyen - a Lengyel község melletti Töröksáncon folytatott ásatásokat. Komoly tanulással, megfeszített munkával elérte, hogy a lengyeli sánc feltárásának hét éve alatt a csak műkedvelő módon régészkedő falusi lelkészből Európa egyik legismertebb őskorkutatójává váljék.
Amikor az általános nagy millenniumi lelkesedéshez csatlakozva Tolna vármegye is elhatározta saját történetének megírását, a honfoglalást megelőző időszak elkészítését Wosinsky vállalta. Már az anyaggyűjtés idején is fájlalta, hogy a tárgyakat az anyagi feltételeket biztosító Magyar Nemzeti Múzeumnak kell átengednie, s ekkor határozta el, hogy létrehozza a megye önálló múzeumát. Végül hosszas harc után elérte, hogy - ideiglenes megoldásként - az új gimnázium még üresen álló termeiben helyezzék el az általa és Apponyi Sándor által múzeumi célra felajánlott több ezer régészeti tárgyat.
Határozott és céltudatos munkájának eredményeként 1902-ben végre megnyitotta kapuit a neves építészpáros - Herzog Fülöp és Schickedanz Albert - tervei alapján készült, neoreneszánsz múzeumpalota. Az intézmény első igazgatójává Wosinsky Mórt nevezték ki. Múzeumi tevékenységét, tudományos munkásságát 1907-ben korai halála szakította félbe.
