A Szépművészeti Múzeum létrehozásakor az ókori művészetet csupán az antik szobrászat emlékeinek gipsz másolatai képviselték. Az Antik Gyűjtemény 1908-ban alapíttatott meg, egy kivételesen szerencsés állami döntés révén: Hekler Antal régész, művészettörténész kezdeményezésére a kulturális kormányzat megvásárolta a müncheni Paul Arndt nagy értékű, 135 tételes szobrászati gyűjteményét, melyet 1914-ben terrakották megszerzésével egészítettek ki.
A Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának története szorosan összefügg a magyar műgyűjtés történetével. Létrejötte több évszázados gyűjtőtevékenység betetőzése, ugyanis azok az egyházi és főúri gyűjtemények, amelyek egyesítéséből kialakult, már a 17. század végétől formálódtak és főleg a 18-19. században fejlődtek ki.
A Magyar Nemzeti Múzeum alapításának bicentenáriuma szorosan kapcsolódik a magyar egyiptológia egyik jeles dátumához. 100 éve történt, hogy a magyar egyiptológia megalapítója, Mahler Ede (1856-1945) meghirdette az addig különféle köz- és magángyűjteményekben lévő egyiptomi tárgyaknak egy önálló Egyiptomi Gyűjteményben történő egyesítését.
A 19. századi gyűjtemény törzsét elsősorban a Delacroix-tól kiinduló francia festészet fejlődésének szinte hézagmentes keresztmetszete adja. Az állandó kiállításon olyan jeles francia művészek alkotásai láthatók, mint Delacroix, Courbet, Daubigny, Troyon, Millet, illetve az impresszionizmus és a posztimpresszionizmus mesterei közül Pissarro, Manet, Monet, Renoir, Cézanne vagy Gauguin.
Pulszky Károly - az akkori Országos Képtár művelt és széles látókörű igazgatója - a kormány megbízásából 1894-ben és 1895-ben Itáliába ment, hogy a létesítendő Szépművészeti Múzeum számára műtárgyakat vásároljon, a festmények mellett szobrokat is szerzett. Olyan kiváló művek voltak vásárlásai között, mint Agostino di Duccio Gábriel arkangyal szobra. Pulszky kiemelkedő jelentőségű gyűjteményt hozott létre, amely az itáliai szobrászat fejlődését a 14. századtól a 16. századig mutatja be.
A Szépművészeti Múzeum felújított városligeti szárnyába költözött be mintegy 150 mű kiállításával a német és osztrák festményeket bemutató gyűjtemény. A gyűjtemény a barokk, a rokokó és a klasszicizmus legmarkánsabb festőegyéniségei munkái révén mutatja be a korszak festészeti remekeit.
A Múzeum épületének felújított szárnyában jól és a kevéssé ismert mesterek művei követik egymást, tükrözve a szellemi és stílusösszefüggéseket, a családi- és mester-tanítvány kapcsolatokat. A korszak festészetére a rendkívüli változatosság igen jellemző volt. A XVII. századi holland festészet lenyűgöző szépségét mostantól a hazai közönség is maradéktalanul élvezheti.
