Guglielmo Achille Cavellini / GAC (1914−1990) olasz műgyűjtő és művész művészi fejlődése az 1970-es évek elejére egy „mozgalom", az „öntörténetiesítés" kitalálásához vezetett. Az „öntörténetiesítés" vagy autostoricizzazione (self-historicization) az ego-központúságból, az öndicsőítésből, a művészet és a kultúrtörténet „Cavellinire" való átírásából létrejött akciók, műalkotások és publikációk – a maguk leplezetlen őszinteségével – olyan sikeresnek bizonyultak, hogy az 1970-es évek végére Cavellini a nemzetközi kapcsolatművészet és mail art egyik központi figurájává vált.

Művészete, a konceptuális ön-promóció, a hivatalos művészetkritika és a piac eszközeit ironikusan fel- és kihasználva a kapcsolatművészet hálóján keresztül az egész világot „meghódította": szó szerint hódoló munkák százai, Cavellini hommage akciók és események születtek. „Önéletrajzát" a világ számos különböző pontján tartott performanszok keretében saját kezűleg írta falakra, ruhákra, csupasz testekre.

Cavellini legfontosabb magyarországi kapcsolata Galántai György és az Artpool volt. Sajátos „magatartás-művészete" és rendkívüli aktivitása jelentősen hozzájárult az 1979-ben éppen létrejött budapesti Artpool projekt elindulásához – melynek célja, ugyan teljesen más indíttatásból, de szintén a „hivatalos művészet" megkerülése volt.

Cavellini 1980-as, nagy tömegeket vonzó budapesti kiállítása az Artpool szervezésében (a Fiatal Művészek Klubjában), és Galántai Györggyel, valamint Klaniczay Júliával közös performansza (a Hősök terén) közvetlenül parádés kaliforniai útja után történt. Budapesti élményeinek az amerikaitól lényegesen különböző, magyar (európai) hatására Cavellini úgy döntött, hogy a kiadni tervezett útibeszámolójában e két utazását – mintegy párhuzamba állítva – együtt írja meg. Az eredmény az 1980-as években könyvcímben ritkán előforduló párosítás volt: „Cavellini Kaliforniában és Budapesten" (Cavellini in California and in Budapest). Ez a nagy példányszámban elkészült könyv hamarosan az egész networker világban ismertté tette az Artpoolt és az általa képviselt magyar, közép-kelet-európai kulturális panorámát.

Cavellini – öntörténetiesítő módszerének megfelelően – a legnagyobb következetességgel tervezte meg a 2014-ben esedékes 100 éves jubileumi kiállítását is, amihez művészbarátait, így Galántai Györgyöt is díszes felhatalmazó okirattal kérte fel „ceremóniamesternek".

A Ludwig Múzeumban 2014 június–augusztusában rendezett Cavellini emlékkiállítás egyrészt válogatás az 1980-as budapesti kiállítás anyagából, Cavellini eredeti és másolat-művei (óriásposzterek, bélyeglapok, matricák, kiáltványok, kiadványok, mail art és kapcsolatművészeti darabok, videók), magyar művészek Cavellinire és művészetére reagáló munkái, valamint az együttműködés fotó-dokumentumai. A kiállítás másik része a budapesti Hősök terén Cavellinivel közösen létrehozott Hommage à Vera Muhina performansz és az „élő szobor" különböző helyszíneken dokumentált utóélete a fennmaradt tárgyakkal, a ruhákba beöltöztetett és beállított próbababákkal, videóval és dokumentumfotókkal.