India kultúrájának egyik legfontosabb korabeli kutatója, számos könyvével, cikkével, kiállítás-rendezésével mindmáig legnagyobb magyar népszerűsítője volt a több mint ötven éve elhunyt Baktay Ervin (1890-1963). Festőművészként indult, majd fordításaival, tanulmányaival, útikönyveivel szerzett nevet magának, s a mára világhírűvé vált indiai festőnő, Amrita Sher-Gil nagybátyjaként családi élete is szorosan kapcsolódott Indiához. Jelentőset alkotott földrajztudományokban, asztrológiában, művészettörténetben és Kőrösi Csoma Sándor hazai kultuszát egyenesen Baktaynak köszönhetjük. Sokoldalú tehetségét azonban nemcsak műveiben bontakoztatta ki: gyermekkori élményei révén barátaival megalapította a vadnyugati és indián-játékot, melyet az észak-amerikai indián törzsi tanács is elismeréssel illetett.

A Baktay sokrétű személyiségét bemutató kiállítás megjeleníti családjának eddig sok tekintetben feltáratlan történetét, festőművészi törekvéseit, részvételét a szabados szellemiségű görög-római „Symposionokon”, irodalmi, fordítói és útleírói működését, indiai és nyugat-tibeti utazását, asztrológiai munkásságát. Bemutatja Baktayt, mint a Hopp Múzeumban dolgozó indológust és művészettörténészt, s részben rekonstruálja 1951-ben megrendezett, hatalmas sikerű, India kultúráját átfogóan bemutató kiállítását is. Végül a kiállítás izgalmas része a Baktay által megalapított vadnyugati város és indián törzs életének bemutatása, melyről egy Baktay által 1935-ben rendezett némafilm („A sápadtarcú varázsló”) is tanúskodik.

A kiállítás megnyitására készül el az „Indológus indián” című tanulmánykötet, mely harminckilenc tanulmánnyal, három függelékkel, és egy mindenre kiterjedő bibliográfiával mutatja be Baktay Ervin sokrétű munkásságát.