Aliza Auerbach a Soá túlélőit fényképezte – egyedül és leszármazottaikkal. Az izraeli fotográfus tekintetünket az életre, a felépülésre, a folytonosságra irányítja, miközben felidézi az elvesztett generációkat is. 40 fényképből álló kiállítása a megújulás dinamikus emlékműve.

 „Vannak dolgok, amelyek mélyre süllyednek az ember lelkében, hogy aztán egy pillanat alatt a felszínre bukjanak, mintha egész idő alatt csak a megfelelő percre vártak volna, hogy visszatérhessenek, fölemelkedhessenek és jelen lehessenek.
Így hát egy nap [...], miközben épp egy Holokauszt-emléknapon vetített dokumentumfilmet néztem, hirtelen tudatára ébredtem, hogy a következő könyvem túlélőkről és a családjukról fog szólni."

Az MNM 2014. június 21-én kapcsolódik az OSA „Csillagos házak"-programjához, Aliza Auerbach fotóművész munkáit mutatjuk be. Az OSA egész év folyamán tartott megemlékezései közt ez a dátum szimbolikus, mivel 70 évvel ezelőtt, 1944. június 21-én kellett a zsidóknak nyilvánított budapesti lakosoknak a csillagos házakba költöznie, melyekből mára 1600 maradt fenn.

Aliza Auerbach Izraelben született és a Jeruzsálemi Héber Egyetemen folytatott filozófiai és bibliaismereti tanulmányokat. Kezdetben nemzetközi filmes produkciók számára készített állóképeket (többek közt Gregory Peckkel is dolgozott), később áttért a fotózsurnalizmusra. Munkáit közölte a Haaretz, a Jerusalem Post, a New York Times, The Times of London, Die Zeit és több más lap. 1989 óta foglalkozik művészfotók készítésével.

Auerbachnak számos kiállítása volt Izraelben és külföldön, pályája alatt több díjat is elnyert. Művei megtalálhatók világszerte, az Izraeli Múzeum, a Tel-Avivi Múzeum, az Ein-Harod Múzeum, az Izraeli Művészet Múzeuma, a Museum on the Seam valamint a Tel-Chai Fotográfiai Múzeum gyűjteményeiben és számos magángyűjtőnél.

Aliza több könyvet publikált, többek közt: Jeruzsálem versei Yehuda Amichai-jal együtt (1987); Anyák a Földön (1997); Dolgozó nők (2003); A tenger dala (2007) és a trilógia: Telepesek (1990), Alija (1992) és Túlélők (2012), amelyek az újkori zsidó történelem három fontos fejezetét mutatják be.

A művész – saját bevallása szerint – nem tartja tisztjének megállapítani a „szenvedés kritériumait", Aliza „a reményt, a rehabilitáció csodáját, a túlélés hatalmát, a folytonosság varázslatát" akarja hangsúlyozni egy olyan 40 tételből álló munkában, mellyel a hagyományos megközelítések mellett (avagy megközelítésekkel szemben) a múlt egy új aspektusát kívánja bemutatni.