Szilárd Klára 1921-ben született Budapesten. Tanulmányait részben Budapesten - Jaschik Álmosnál, Gallé Tibornál, Istókovits Kálmánnál, Sárkány Lórándnál, Koffán Károlynál, majd végül Bernáth Aurélnál végezte. Diplomát Genfben szerzett, az Ecole des Beaux Arts-on.

A háború vihara 1944-ben Svácjba sodorta, ahol három évet Genfben, hármat pedig Zürichben élt. 1951-ben Izraelbe települt, ahol 42 évet, szinte fél életét töltötte. 1993-ban visszatért szülőhazájába. Itt tavasztól őszig Szentendrén, ősztől tavaszig pedig Budapesten él és dolgozik.

Munkássága nagyon sokrétű: elsősorban mint festő, olajjal és akvarellel dolgozik, de a grafikai műfajokban is otthonosan mozog. Zürichben két épület külső falára festett nagyméretű faliképet a klasszikus "fresco buono" technikában. Mindezek mellett 1956-tól kezdve kb. 100 ólmozott színes üveget tervezett és készített 14 izraeli zsinagógába és néhány középületbe. 1987-től kezdve dolgozik hegesztett vasszobrászatban is, e művekből szoborparkot létesített szentendrei kertjében.

Tagja volt a Jaffai művészkolóniának, az Izraeli Festők és Szobrászok Egyesületének és az Ein Hod-i művészfalunak. Magyarországon tagja a Magyar Alkotóművészek Oszágos Egyesületének, a Magyar Festők Társaságának, a Magyar Szobrász Társaságnak és a Szentendrei Művészkolóniának. Számtalan csoportos kiállításon vett részt Izraelben, Magyarországon és a híres párizsi szalonokon (Salon d' Automne, Salon des Artistes Français, stb.).

Mindeddig 60 önálló kiállítása volt: 17 Izraelben, 17 Európa-szerte különböző galériákban és múzeumokban (Párizsban, Rómában, Genfben, Londonban) és 26 Magyarországon. Kiterjedt grafikai munkásságában dolgozott az "ARTA" nemzetközi litográfia-terjesztő társaságnak, majd Zürich legnagyobb újságjainak, például a Neue Zürcher Zeitungnak és könyvillusztrációkat készített különféle folyóiratoknak, könyveknek.

Képeit különböző városok vásárolták meg: Budapest, Zürich, Eilat, Tel-Aviv, Ramat-Gan (Izrael), valamint gyűjtők a világ minden tájáról. Izraelben megkapta a Nordau-díjat, São-Paoloban a Brazil Nemzeti televízió nagydíját, az Év festője címmel. Ezüst Érmet a párizsi Salon Révélationban és számos más francia díjat, majd Magyarországon a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét.

Külön kell beszélni Szilárd Klárának a sivataggal való különleges kapcsolatáról. Vallomása szerint: Először Izraelben találkoztam ezzel a földrajzi területtel, amely mindaddig ismeretlen volt számomra. Első sivatagi utazásomkor Beer Sheva, az úgynevezett izraeli "sivatagi főváros" elhagyásával a zöldek, tehát a bokrok, füvek, csenevész fák fokozatosan kezdtek elmaradozni, és helyüket átvették a homok és a kövek tömegei. A zöldek elmaradásával, izgalommal vegyes lelkesedés fogott el és amikor teljesen bejutottam a kősivatag változatos képződményeinek szövevényes világába, olyan extázis vett rajtam erőt, amely azóta sem szűnt meg, ha a sivatagba kerülök. Ezt követően számtalan utam és bolyongásom alkalmával fedeztem fel ennek a tájnak a végtelen gazdagságát, színorgiáját, állandóan változó formavilágát, elképesztő fenséget és szépséget sugárzó költészetét. Míg élek, rabja leszek e világnak. S most megkíséreltem mindezt megörökíteni, visszaadni az átélt élményeket, tudva azt, hogy ezek a kísérletek és erőfeszítések nyomába sem jönnek a Természet grandiózus színjátékának.

Szilárd Klára örök meglepetés! Invenciózus és szenvedélyes művész, festészetében egyre gazdagabban tárul fel eredetisége, a képzelet, az elmélyült gondolkodás és az érzékenység kivételes egyensúlya.

Hosszú karrierjének mindvégig visszatérő témája az ember és a természet. Ezeket idézi állandóan újjászülető látomásokkal és lelkesedéssel, itt-ott megjelenő tartózkodó mélabúval, ami azonban soha nem változtat a kitaposott ösvényeket elkerülő művészetének erőteljességén.[…]

Szilárd Klára érzelmekkel telítve, de festőként közelít a természethez, nem elbeszél, hanem szigorú kompozíció szerint domborzatokká és színgazdag, áttetsző felületekké dolgozza át a látványt. Vajon mesebeli legendák újjáéledt állata jelenik meg hirtelen vagy délibábszerű látomás? A művész a képzelet csatornáiból merít, de nem hamisít, a halott fák a sivatag képébe ékelt különös állatokká változnak. Egy gyökerestől kitépett, földön heverő fatörzs a vörös alkonyi ég előtt haldoklik, egy másik, úgy tűnik, a vászon fogságából akar elmenekülni. […]

Művészet és élet elválaszthatatlanul összeforrva egymást gazdagítják Szilárd Kláránál. Ihletett és vakmerő, ugyanakkor érzékeny és poétikus alkotó, szürrealizmusba hajló munkássága vonz és megbabonáz. Sivatagi képei is sajátos művészetének nagyságát bizonyítják.

Nicole Lamothe műkritikus, Párizs