2013-ban Olaszország és Magyarország kölcsönösen kulturális évadot rendez a másik országban. Ennek előkészítése során a Külügyminisztérium fölkérte a Magyar Nemzeti Múzeumot, hogy vegyen részt a programkínálat bővítésében. Az együttműködés tervezésekor az a gondolat fogalmazódott meg, hogy egy olyan neves, kortárs olasz képzőművész munkái jelenjenek meg a múzeum történeti kiállító terében, akinek a munkái valamiképpen reflektálnak, párbeszédet folytatnak a magyar és az olasz múlt egyik legizgalmasabb fejezetével: a 19. századi közös szabadságtörekvésekkel. A választás Silvio Monti, varesei művészre esett.

A tárlatot három helyszínen rendeztük meg párhuzamosan: a Pulszky-teremben, a Rotundában és a Kupolában. A két első helyszínen a művész festői és szobrászi munkásságának főképp azokat a válogatott darabjait mutatjuk be, amelyek figuralitása és képi világa hitelesen idézi föl azokat a mozzanatokat, amelyekkel Monti bekapcsolódik korunk kortárs képzőművészetének fontosabb diskurzusaiba.

A Kupolában olyan nagyméretű térplasztikát (spirál, labirintus) emelt, amelynek alkotóelemei „panelek és tekercsek”, vagyis a 19. századi forradalmi mozgalmak szövegemlékei, továbbá „arcok”: a kor történelmi főszereplőinek portréi. A paneleken megjelenő szövegek a korban jelszavakká váló nevezetes felhívások, emblematikus szövegek, amelyek nagy részét biblikus példák és a Biblia nyelve inspirálta. Alkotóinak arca is megjelenik Giuseppe Mazzinitól és Goffredo Mamelitől Kossuth Lajosig és Petőfi Sándorig. A szövegek egyfelől mint „a múlt egyszerű, szubjektív olvasata” jelennek meg, másfelől olyan formában, ami kísérletnek tekinthető egyfajta újraértelmezésükre is.

A szövegeket és a képeket hordozó panelek sajátos labirintusba rendeződnek. Ajtaján mintegy a közösség múltjába lép be a látogató, a múltban utazik - majd a végén igazi meglepetés vár rá: egy titokzatos tárgy, amelynek üzenete valamiképp meghaladja az időt és a fizikai teret. E ponton elindulhat a néző párbeszéde saját gondolataival. A labirintust maga a művész építette fel. Az építmény sajátos térvilágának olasz-magyar dialógusát erősíti, hogy a Nemzeti Múzeum Kupolatermében áll majd, amelyet annak idején Pollack Mihály építész a római Pantheon inspirációja nyomán tervezett meg.

A művész életrajza

Silvio Monti (Borgomanero, 1938-) olasz, lengyel és osztrák mesterektől tanult, majd 1963-ban indult önálló művészi pályája. Első önálló kiállítását 1962-ben rendezte a St. Martins Galleryben (London), melyet Párizs, Brüsszel, Wiesbaden, Dublin, Beirut, Róma, Bayreuth, Milánó, Siena, Ravenna, Genf, Bologna stb. követett. Számos munkája található az Egyesült Államok gyűjteményeiben és sokszor működött együtt a francia Kulturális Minisztérium által szervezett művészi programokban.

Nevezetes fejezete munkásságának találkozása a híres komponistával, Angelo Branduardival, akinek népzenei és „régi zenei” ihletésű lemezeit illusztrálta és koncertjein is szerepelt képeivel. Videomunkáival is számos helyen aratott sikert, így az utóbbi években Firenzében, Chianciano Termében, a mantovai Palazzo Ducaléban és az Antoniano-teremben Bolognában. A tengerentúlon legutóbb Miamiban nyílt tárlata. Korunk egyik külföldön is elismert, neves olasz kortárs képzőművésze, aki több kitüntetés és szakmai díj tulajdonosa.