Shirin Neshat (1957), az iráni származású, 1974 óta az Egyesült Államokban élő képzőművész leginkább azokról a fotósorozatairól és videóinstallációiról, vált világszerte híressé, melyek az iszlám világ társadalmi berendezkedésére, az iráni nők helyzetére reflektálnak. Munkái többek között a nemi identitás társadalmi meghatározottságának kérdésével, illetve a jelenben is ható, nőket elnyomó, évszázados hagyománnyal foglalkoznak.

Magyarországon első alkalommal mutatkozik be Shirin Neshat egyéni kiállítással, mely a kiválasztott két alkotással jól reprezentálja a művész mozgóképes életművét. A '90-es éveket az Elragadtatás (Rapture, 1999) című kétcsatornás videóinstalláció képviseli, a 2000-es éveket pedig a Zarin (2005) című darab, mely része egy öt videóból álló (Mahdokht, Zarin, Munis, Faezeh, Farokh Legha), egy-egy női karaktert megjelenítő sorozatnak. Ez a projekt szolgált alapul a Nők férfiak nélkül (2009) című filmhez, Shahrnush Parsipur 1989-ben írt, azonos című regénye nyomán. A Zarin kiválasztása a sorozat öt darabja közül nem véletlenszerű: a társadalom szélére/peremére szorított, majd abból kimenekülő prostituált szerepét a valószínűleg sokak által már ismert film- és színházi színész, Tóth Orsi játssza.

Mindkét mű azonos érzékenységgel közelít hasonló társadalmi kérdésekhez, de míg az Elragadtatást inkább szürreális hatású stilizált képek, addig a Zarint realistább megközelítés jellemzi. Neshat műveinek nem titkolt célja, hogy felhívja a figyelmet az iráni, illetve az iszlám társadalmi berendezkedés visszásságaira, különösen a nők helyzetére.

Shirin Neshat a kaliforniai Berkeley Egyetemen végezte képzőművészeti tanulmányait a '70-es években. Az Iránban 1979-ben kitört iszlám forradalom miatt évekig nem tért vissza hazájába. 1983-ban New Yorkba költözött, azóta is ott él és dolgozik. Videóműveit, fotósorozatait és filmjeit világszerte láthatta már a közönség, legutóbb 2013-ban a detroiti Művészeti Intézetben mutatták be életművét. Korábban többek között az amszterdami Stedelijk Múzeumban, a berlini Hamburger Bahnhofban, a bilbaói Guggenheim Múzeumban, a londoni Tate Gallery-ben, a bécsi Kunsthalléban, a londoni Serpentine Gallery-ben volt egyéni kiállítása.

Neshat munkáit számos rangos képzőművészeti díjjal jutalmazták. 1999-ben elnyerte a 48. Velencei Biennále Arany Oroszlánját, 2000-ben a Gwangju Biennále nagydíját, 2002-ben a New York-i Nemzetközi Fotográfiai Központ díját, 2005-ben pedig a Hiroshima Art Prize-t. 2009-ben a Nők férfiak nélkül című filmjével megkapta a 66. Velencei Filmfesztivál legjobb rendezésért járó Ezüst Oroszlán díját. 2014-ben a Davosi Világgazdasági Fórum Kristály Díjjal jutalmazta, melyet azok a művészek kapnak, akik kiemelkedően sokat tesznek a világ helyzetének javításáért.