A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum decemberben induló új sorozata hazai művészek friss projektjeit mutatja be egy hónapig nyitva tartó kiállítások alkalmával. A sorozat célja, hogy betekintést nyújtson a hazai alkotóműhelyekben aktuálisan zajló munkába, és olyan új alkotásokat mutasson be, amelyeket ebben a formában még nem láthatott a közönség.

A LUDWIG NEXT első kiállítója a MONOCHROME CLACK

A tárlaton Köves Éva festőművész és Sztojánovits Andrea videóművész közösen alkotott intermediális installációi láthatók.

Ahogy a konstruktivizmus egyfajta kulturális válasz volt a múlt század elején az első világháború utáni széttöredezett világ és a megroppant társadalmak problémáira, a Monochrome Clack a műfaji szimbiózis létrehozásával a mai forrongó, globalizált világ problémáira keres audiovizuális válaszokat. A projekt a két művész 2009-ben kezdődött együttes alkotó tevékenységének eredménye, mely során egyedi módon kapcsolják össze a hagyományos képalkotási kultúrát – jelen esetben a festészetet – a korszerű elektronikus művészettel.

Intermediális alkotásaik azon a felismerésen alapulnak, hogy az olaj/fotó/vászon festményre (festmény-installációra) rávetülő számítógépes animáció (mozgás, fény, hang, azaz zene és szöveg) nemcsak a vizuális és az irodalmi műfajok között létesít új minőségű kapcsolatot, hanem egy aktív befogadói magatartással találkozva a festmény statikus és a digitális animáció folyamatosan változó elemeiből új médiumot hoz létre. A művek komplexitását azok a nézők és hallgatók is jobban magukénak érezhetik, akik egyébként csak egyes alkotóelemeikre – külön-külön a festészetre, a VJ-kultúrára, a zenére vagy a költészetre – reflektálnának. A Monochrome Clack installációi a hazai kiállításokon túl sikerrel szerepeltek a 2010-ben Regensburgban megrendezett Donumenta rendezvényen, illetve a 2011-ben Rómában tartott LivePerformance Meetingen.

KÖVES ÉVA

Sajátos munkamódszere során fotográfiáit előbb vászonra kasírozza, majd olajjal továbbfesti őket, és többnyire nagyméretű, akár több tucat darabból összeálló festmény-installációkat hoz létre belőlük. Autonóm művész, aki semmilyen művészeti csoporthoz nem tartozik, de téma- és gondolatvilága, urbánus elkötelezettsége erősen rokonítja a huszadik század első felének, elsősorban Moholy-Nagy László és a Bauhaus geometrikus, konstruktivista programjával. 1989 óta közel 30 egyéni kiállítása volt Magyarországon és külföldön, számos csoportos kiállításon szerepelt, s gyakori részvevője a kortárs magyar képzőművészetet bemutató reprezentatív kiállításoknak.

SZTOJÁNOVITS ANDREA

2009-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszékén, jelenleg az egyetem doktori iskolájának hallgatója. Közel tíz éve a digitális képalkotás egyik határterületével, improvizatív audiovizuális performanszokkal, elterjedtebb nevén VJ-zéssel foglalkozik elméletben és gyakorlatban egyaránt. Művészeti tevékenysége szempontjából meghatározó a VJ-kultúra, látványvilág és gondolkodásmód transzportálása a „hagyományos” képzőművészeti területekre, legyen szó installációról vagy performanszról.