A mángorló körülbelül 60 -70 cm hosszú, 10-15 cm széles, 5-7 cm magas téglatest alakú, fából faragott eszköz, melynek alsó végén rövid, 13-15 cm-es nyél található. A mángorlók alsó lapja általában bordázott, felső lapjuk pedig gyakran véséssel, ékrovással díszített. Ezt az eszközt a vászonból készült ruhaneműk mosás utáni kisimítására, puhítására használták. Ezeket mesteremberek, falusi faragók, pásztorok, ügyes kezű falusi „ezermesterek" készítették megrendelésre, gyakran ajándékozás céljából. Ez a tárgy tehát a XVIII. századtól a XX. század közepéig minden falusi, mezővárosi paraszti háztartás szükséges kelléke volt.

Korábban állítottunk már ki mángorlókat múzeumunk gyűjteményéből, ám a sorozatot folytatva most újabb 4 db-ot mutatunk be. Az első darab 1968-ban került hozzánk. Ez egy igen jól adatolt, középbarna színű, keményfából faragott, esztergályozott nyelű, díszes, visszakunkorodó fejű, bordázott hasú faeszköz. A mángorló hátán felirat látható: „Készült 1904-dik évben Fazekas Zsuzsikának emlékül." Annak idején idősebb Andrássy József készítette menyasszonyának Tiszafüreden. Ehhez a tárgyhoz egy úgynevezett „sikáló" is tartozik. Ez egy gombos végű, esztergályozott fatárgy, mely a vászon feltekerésére szolgált, s így nagy segítséget nyújtott a ruha kisimításában.

Egy darab fából van kifaragva az a szintén bordázott aljú mángorló, melynek felső lapján a következő felirat áll: „Baja Sára". Készítőjének neve ismeretlen, feltételezhető, hogy megrendelésre vagy ajándékba készítették. Ez a tárgy vélhetően a XIX. század közepén készült és kb. az 1920-as évekig volt használatban. 1973-ban került gyűjteményünkbe, a Zrínyi Ilona Általános Iskola szakkörének ajándékaként.

A XX. század elején faragták azt a két mángorlót, melyet együtt mutatunk be. Sajnos a készítő neve nem ismert, de a hasonlóságok alapján az feltételezhető, hogy ugyanaz a személy készíthette mindkettőt. Az egyik 1997-ben, a másik 2010-ben került gyűjteményünkbe. A hasonlóság részben a díszítés, részbe a felirat és az évszám elhelyezése alapján eléggé szembe tűnő. Mindkét mángorlón ugyanazon helyre vésték az évszámot – 1911 és 1913 –. Az 1911-es évszámú darabon az évszám alatt közvetlenül egy háromágú virágtő vagy virágbokor, más néven életfamotívumot faragtak. Ez a motívum, ötágú változatban a mángorló hátán, nagyobb alakban is megismétlődik. Hasonló elrendezésű, ötágú életfa az 1913-ban készült mángorló felső lapján is látható. További feltűnő azonosság még a két mángorló vésett felirata, illetve azok alrendezése: „Ta Füred", illetve „Ta Füreden", amely Tisza Füred korabeli nevének rövidített változata. Ez nyilvánvalóan a készítés helyére utal.