„Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!"

(Reményik Sándor)

A Laczkó Dezső Múzeum kiállítása két nyugat-európai – a burgenlandi és müncheni – szórványban élő magyar közösség életének hétköznapjait mutatja be.

Bár mindkét közösség ténylegesen szórványban él, nagyon eltérő történelmi okok húzódnak meg létrejöttükben. A burgenlandi magyarok szülőföldjükről „nem mozdulva" kerültek másik állam fennhatósága alá a trianoni békeszerződés következtében, míg a müncheni magyarok zömében a második világháborút követően menekültként jutottak a bajor fővárosba.

Az előbbiek már az átcsatoláskor sem alkottak kompakt területi egységet, inkább kisebb-nagyobb népességkoncentrációkról, két-három magyar többségű helység együtteséről volt szó. A 20. század folyamán ezek a közösségek tovább zsugorodtak, s az elöregedő magyar szórványokat csak az 1990-es éveket követő anyaországi migráció keltette életre.

Az 1945 utáni németországi magyar menekültek lelki gondozását a magyar tábori lelkészek végezték, s már 1946-tól a müncheni St. Ursula altemplomban magyar misét tartottak, s alig egy fél év múlva helyben megalakulhatott a Patrona Hungariae Római Katolikus Egyházközség. Ez volt s maradt napjainkig az egyik olyan szellemi és kulturális fórum, amely az anyaországtól távol, szórványban élő honfitársaink magyarságát megőrizni hivatott.