1925-ben nyitotta meg kapuit a Pesterzsébeti Vásárcsarnok. Kiállításunkkal ezt a jubileumot ünnepeljük, miközben feltérképezzük az erzsébeti piacok történetét, végigkövetjük a vásárcsarnok felépítését, s amennyire lehetséges néhány helyi árus sorsát. Mindehhez tárgyi, fotós és filmes anyagokat is felhasználtunk.

A csarnok és a piac szinte mindannyiunk életéhez hozzátartozik. Ott szerezzük be a vasárnapi ebédhez valót, karácsony előtt a hidegben sorban állunk halért, savanyú káposztáért, fenyőfáért. Éveken keresztül vásárolunk ugyanannál az árusnál, aki ismeretlen ismerősünkké válik. A gyümölcsök és zöldségek illat - és színvarázsa, a kofák és a vevők lármája egészen különös hangulatot áraszt, amelyet a kiállításban mi is igyekeztünk megteremteni. Erre szolgálnak a mérlegek, kasok, ládák és kosarak, az 1900-as évek elejének piacát és az 1960-as évekbeli csarnokot megidéző enteriőr.
Kiállításunk különlegessége az a riportfilm, amelyet a 96 éves Dudás Jánossal készítettünk, az unoka, Justin Viktor közreműködésével. Majd' egy évszázados emlékekbe pillanthatunk bele, a templom körüli piactól a csarnok felépülésén át az 1930-as évek első feléig. Szintén egy unoka, Varga Sándor segítségével ismerhetjük meg a több mint 60 évig kereskedő Gyapjas család történetét, s eközben más árusok élete is felvillan.

A mai csarnok és piac mindennapjait is bemutatjuk, Zehetmayer János és Eszes Zoltán Sándor fénykép sorozatainak segítségével.