Kisfaludi Stróbl Zsigmond, a 20. század egyik legjelentősebb, nemzetközileg leginkább ismert magyar szobrásza a Zala megyei Alsórajkon született, szegény vidéki tanító gyermekeként. Korán megmutatkozó tehetsége a húszéves korában elnyert megyei ösztöndíj segítségével bontakozott ki. Az Országos Mintarajz Iskolában, amely a Képzőművészeti Egyetem elődje volt, 1905-1908 között tanult. Műveivel már 1905-től kiállításokon szerepelt, első jelentős sikerét 1912-ben aratta "Finálé" c. szobrával, melyért Rudics-díjat kapott. Ezt követően tanulmányutak keretében járta be Európa nagyvárosait (Firenze, Róma, London, Párizs).

Fiatal korában főleg portrékat és aktokat készített. Az I. világháborút követően a legkeresettebb köztéri szobrászok közé tartozott, ma is számos hősi emlékműve áll. 1924-ben tanszéket kapott a főiskolán, a katedrát ezt követően három és fél évtized után hagyta csak el. 1927-1928-ban angliai és amerikai utazáson vett részt, műveit Philadelphiában aranyéremmel jutalmazták, Pittsburghban pedig megkapta a város aranykulcsát is. 1931 és 1937 között Angliában a kor vezető személyiségei rendeltek tőle portrét (Erzsébet hercegnő, György kenti herceg, G. B. Shaw, Jan Hamilton, Earl of Athlone, Sir Oswald Mosley stb.). A szigetországi sikerek és az 1937-es párizsi világkiállításon az Ad Astráért megkapott aranydiploma itthoni hírnevét is tovább növelték.

A II. világháborút követően is a kedvelt művészek közé tartozott, elkészítette többek között a Gellért-hegyi monumentális Szabadság szobrot és mellékalakjait, vagy a Kossuth-szobrot a budapesti Kossuth térre. Munkáiból 1954-ben gyűjteményes kiállítást rendeztek a budapesti Műcsarnokban, amelyet a Szovjetunió több városában, Prágában, majd Pozsonyban is bemutattak. Gazdag hagyatékából 1976-ban nyílt meg az állandó kiállítás a neki mindig oly kedves Zala megye székhelyén, a Göcseji Múzeumban.

Kisfaludi Strobl Zsigmond a fiatalkori szecessziós próbálkozásoktól eltekintve egész életében a klasszikus, akadémikus stílusirányzatot követte. Vallomása szerint "az igazi művész legnagyobb mestere a nagy természet". Finom, érzékletes aktjai, elmélyülten jellemábrázoló portréi, ragyogóan komponált, mozgalmas szoborcsoportjai korának legjobbjai közé emelik.