Hosszú évtizedekkel visszafordítva az időt, ki ne emlékezne egy-egy gyermekkori ünnepi esemény hangulatára, a titokzatos vagy éppen mindent beragyogó fényekre, a színek, illatok játékára és szüleinek távoli, meleg szavára. Legtöbben még ma is kincsként őrzünk bizonyos tárgyakat, amelyek segítenek az emlékezésben. Milyen döntő hatással bírnak a gyermeket körülvevő tárgyak, a szavak és a kedves egyszerű dallamok.

Lényegét tekintve az előbbi felismerés vezérelte mindazon törekvéseket a 19. és 20. század fordulójának évtizedeiben, melyek a kisgyermekek kezébe szánt játékszerekkel foglalkoztak.
Alig lehet kiragadni a kor meghatározó jelenségeiből egyetlen részletet, jelen esetben a játéktárgyak önmagában is bőséges világát, melynek darabjai olykor a falusi gyermek játékait elevenítik fel vagy akár a technika legújabb apró csodáit, máskor válogatott meséskönyvek lapjairól kelnek életre, felidézve a magyar mese- és mondavilág, valamint az egyetemes, klasszikus gyermekirodalom halhatatlan szereplőit és történeteit.

Kaffka Margit Kis emberek barátocskáim műve a Pallas Irodalmi Nyomdai Rt kiadásában jelent meg – a könyvben szereplő 1918-as évszám ellenére – 1917 decemberében, a fiatal Jeges Ernő illusztrációival.
Kaffka Margit háborús években írt könyvének különlegessége, hogy a kor játékainak minden lényeges mozzanata megjelenik az egymást követő és egymással összefüggő fejezetekben. Újszerűségét az jelentette, hogy a kész játékok mellett mintákat adott a gyermekeknek a játszásra, játékkészítésre, mégpedig oly módon, hogy saját élményein és ismeretein keresztül a gyermeki lét teljességét varázsolja elénk. Ezáltal –a sok gyakorlati tanács mellett – egy különleges hangulatú irodalmi művet vehetett kezébe az olvasó.

A kiállítás tárgyait a Szórakaténusz gyűjteményéből válogatták a kiállítás rendezői az egyes fejezetek fő gondolatai mellé. Vannak közöttük az érintett könyvvel azonos korú, készen vásárolt gyermekkönyvek és játékok, de találunk az 1950-es évekből vagy akár az elmúlt évtizedekből való, sajátkészítésű darabokat is. Ezeknek a játékoknak mindegyike a folytonosan alkotó, játszó gyermeket idézi, amelyek – a velük őrzött pillanatokkal együtt – az egykori készítőik számára oly meghatározóak voltak, hogy múzeumban helyezték el örök megőrzésre őket. Milyen különös, hogy Kaffka Margit felidézett műve is egy gyermekek által létrehozott múzeummal záródik.