A Pannonhalmi Főapátság idei időszaki kiállítása a görög és a latin kereszténység képmásokhoz és képekhez fűződő összetett viszonyának fontos, a nagyközönség számára kevéssé ismert elemeit mutatja be az ikon, az ereklye és a táblakép médiumán keresztül.

A kiállításra kerülő anyag mind történeti, mind művészettörténeti értékét tekintve rendkívülinek mondható. A kiállítást az is különlegessé teszi, hogy számos, Magyarországon még nem látott tárgy és itthoni gyűjtemények anyagának egyedi ötvözésével valósult meg.

A bemutatott ikonok közül kiemelkedik a zadari (Horvátország) Egyházművészeti Kiállítás 13. századi Mária-­‐ikonja. Emellett látható egy 15. századi Mária-ikon a Szépművészeti Múzeumból (Budapest) és egy 18. századi Megváltó-ikon a Szerb Egyházi Múzeumból (Szentendre). A Pannonhalmi Főapátság saját gyűjteményéből két 17. századiDeészisz-ikon kerül bemutatásra.

A tárlaton három ereklye kerül bemutatásra. Nemzetközi viszonylatban is kiemelkedik a melki (Ausztria) Bencés Apátságból való 13. századi fejereklyetartó, amelyet mind történeti (esetleges magyar - székesfehérvári), mind pedig esztétikai (szuggesztív profil) aspektusa kiemel. A zadari (Horvátország) Egyházművészeti Kiállításról egy 14. századi Keresztelő Szent János kézereklyetartó és egy 1332-re datált Mária Magdolna ereklyetartó büszt kerül bemutatásra.

A kiállítást Nagy Dénes dokumentumfilmje zárja, amely két középkori helyszínre vezeti el a látogatót: a burgundiai (Franciaország) Vézelay katedrálisába, ahol Mária Magdolna ereklyéjét őrzik, és a bukovinai Sucevita (Románia) román ortodox kolostorába, amely kívülről is festett templomáról híres. A film a két monasztikus szerzetesi közösség életébe pillant be, s rajtuk keresztül jelenik meg e két eltérő világ erős atmoszférája: színei, fényei, csendje és a szent tárgyakhoz való viszonya.

A kiállítás célja, hogy a látogató szembesüljön a görög és latin képtisztelet összefonódó történetével, amely mind vallástörténeti, mind pedig művészettörténeti szempontból különösen jelentős. A képtisztelet vallástörténeti kérdései a keresztény felekezetek közötti párbeszéd fontos elemét jelentik. A vallási kultuszképnek művészeti képpé való átalakulása pedig az utóbbi évtizedekben a művészettörténeti kutatás és képtudomány központi kérdésévé vált.