A Dráva menti horvát népcsoport Somogy és Baranya megye déli részén, a horvát-magyar határfolyó mentén él. Több kutató feltételezései szerint elképzelhető, hogy itt - a középkori magyar-horvát etnikai határ mentén - a drávai mocsarak és erdők védelmében vészelte át a török hódoltság idejét az Árpád-kori horvát népesség egy része, hasonlóan a somogyi magyarsághoz. Bizonyos azonban, hogy a 17. század végén, illetve a 18. században ennek a horvát népességnek a létszáma bőven gyarapodott a túlparti Szlavóniából is, valamint a Bosznia horvát vidékeiről betelepülők révén, amit nyelvjárásuk eltérései is igazolnak.

A Dráva menti horvátok leginkább fölműveléssel, elsősorban gabonatermesztéssel foglalkoztak, de nagy szerepet játszott gazdálkodásukban az állattenyésztés, ezen belül a sertéstartás is. Fontos szerepe volt a halászatnak, jelentős tevékenységnek számított a hajózás, többen dolgoztak hajóvontatóként is.

Az Ormánsághoz hasonlóan a Dráva menti horvát falvak is a nagybirtok szorításában éltek, és földjeik növelésére csak a folyószabályozások teremthettek lehetőséget. Az említett okok miatt a 20. század elején sokan kivándoroltak, a célország leggyakrabban az Amerikai Egyesült Államok volt. A kivándoroltak többsége soha nem tért vissza, egyikük-másikuk azonban szülőfalujába hazatérve az újvilágban összekuporgatott vagyonán földet vásárolt.

A hazai horvátok felekezetileg szinte mindig a római katolikus egyházhoz tartoztak. Kivételt képeznek ez alól a Dráva menti horvátok, akik a 16. században a reformáció hatására rövid időre - viszonylag kis létszámban - áttértek a kálvinista hitre. Napjainkban viszont újra mindannyian római katolikus vallásúak.

A horvátság mindkét világháborúban az osztrák-magyar, illetve a magyar hadseregben harcolt, komoly véráldozatokat hozva hazánkért.

A Dráva mentén a horvát nyelvű oktatás megszüntetése, a hagyományos paraszti közösségek felbomlása, a hagyományos paraszti kultúra háttérbe szorítása, az erőszakos téeszesítés és a községi iskolák összevonása, a körzetesítés, a horvát nyelvű misehallgatás lehetőségének hiánya, a modernizációs folyamatok és az a tény, hogy a modern tömegkultúrához a hazai horvátság csak a többségi nemzet nyelvén jutott hozzá, az 1960-as évektől napjainkig mind hozzájárult az asszimiláció felerősödéséhez. Bár a gyakran irodalom és folklór centrikusnak bélyegzett hazai horvát kultúra és a kialakult horvát értelmiség, valamint a megmaradt kevés iskola fékezte a tudatváltás folyamatát, megakadályozni azonban már nem tudta.

A Dráva menti nyolc horvátajkú település egy etnikai csoportot alkot. Etnikai csoportként való meghatározásukkor nyelvük, nemzetiségük, római katolikus vallásuk, összetartozásuk tudata és nem utolsósorban viseletük azonossága játszik döntő szerepet.