100 év nem oly hosszú idő, hogy elfeledhetnénk a Nagy Háború borzalmait, véráldozatát és a magyar katonák helytállását. Ennek ellenére a társadalmi emlékezetből mára kikopott, történelmi tananyaggá szorult vissza. Kiállításunk a muzeológia eszközeivel állít méltó emléket a hősöknek, az áldozatoknak, a sok százezernyi magyar katonának.

Múzeumunk a harcok, a katonaélet, a front, az állóháború, az iszonyatos emberáldozat témáját emeli a kiállításba, különösen a lövészárkok, a front embert próbáló, idegeket őrlő mindennapjait, halállal, szenvedéssel, bajtársiassággal és hazaszeretettel átszőtt világát; a helyi jellegzetességeket s a hadifogság emlékeit.

A kiállítás széles társadalmi összefogással valósul meg. A goriziai-doberdói területről olasz magángyűjtők csatatér anyagát mutatjuk be. A katonák tárgyai hazatérnek néhány hónapra, az utódok nemzettudata erősítésének szolgálatába állnak, majd visszatérnek az immár békés, sziklás Doberdóra, sok ezer katona végső nyughelyére. A kiállítás emellett magyarországi gyűjtők és muzeális intézmények tárgy- és fotóanyagából áll.

Koncepciónk: a lélekre tartalmában és látványelemeiben is maradéktalanul ható kiállítás.
A látogatót a korabeli fotókról visszaköszönő kapu fogadja, melyen át a háborút témánként bemutató termekbe lép. Valamennyi egység címét a magyar népdalkincs legszebb korabeli katonanótáinak sorai adják.

Az alapismereteket az első teremben egy animáció adja, amelyben a történelmi Magyarország háborús történelmének legfontosabb eseményei, csataterei, frontvonalai körbejárható domborzatra vetített fényfestéssel jelennek meg.

A mindennapi tevékenységek éppúgy hozzátartoztak a katonák életéhez, mint maga a harc. Tisztálkodtak, borotválkoztak, étkeztek, levelet írtak, melynek tárgyanyagát visszaemlékezések színesítik.
Továbbhaladva egy elsősegélyhelynek kialakított kavernába jutunk. „Ellőtték a jobb karomat..." – sokan ismerik, dúdolják e népdalt, melynek mondandója itt egyértelművé válik: korabeli hordágyak, tábori orvosi láda, kötszerek, morfiumos üvegcsék, műláb, sín.

A tiszti fedezékben a használati tárgyakat, az asztalon hagyott térképet, cigarettatárcát, naplót, srapnelből készített petróleumlámpa világítja meg. S már hallani a rohamok csatazaját...

A lövészárokból Görz városát s a fennsíkot látjuk. Az olasz fronton vagyunk. „Doberdóban hull a magyar rakásra..." Mögöttünk Schwarzlose, előttünk puskák, a gránáttölcsérben légaknavető, egykor halált osztó repeszek, lőszerek. S a csata fényei, hangjai.

A fronton az is megtanult imádkozni, aki már elfelejtett. Az egykor a front mögött megépített harctéri kápolna másában tábori lelkészi láda gyertyatartóval, kehellyel, utolsó kenettel...
A temetés a fronton mindennapos volt. A tiszteket koporsóban, bakákat sátorlapba csavarva helyezték örök nyugalomra.

A főhajtásra a látogatónak az eredeti sírkövekből és katonai temető fotójából kialakított enteriőr előtt van lehetősége. Srapnel-vázába helyezett virág, s a döbbenetes adat: 660 ezer hősi halott a történelmi Magyarország területéről.

A kecskeméti áldozatokról név szerint is megemlékezünk, közzétéve a majd kétezer hősi halált halt katona nevét. A császári és királyi 38. gyalogezredről, a Mollináry bakákról külön egység szól.
Az emeleten Ausztria-Magyarország fegyveres ereje kerül bemutatásra, egy-egy jellegzetes fegyvernem kiemelésével a gyalogosoktól a rohamosztagosokon és lángszórósokon át a népfelkelőkig, utászokig, tüzérekig.

Kiállítjuk Devecseri Schultheisz Emil honvédtábornok unikális személyes tárgyait, kitüntetéseit és iratanyagát.

A fegyverszoba az osztrák-magyar haderő legjellegzetesebb fegyvereit mutatja be a kardoktól a rohamkéseken át a fokosokig. Emellett több kiállítótérnyi látnivalót nyújtanak a kitüntetések, a sapkajelvények, a fronton és a hadifogságban készült emléktárgyak, korabeli fotóanyag.

A Cifrapalota második emeletén az I. világháborút különleges szemszögből, az ott hadirajzolóként résztvevő három híres magyar alkotó, Mednyánszky László báró, Farkas István és Nagy István rajzain és festményein keresztül mutatjuk be a látogatók számára.