A Ludwig Múzeum − Kortárs Művészeti Múzeum elsőként rendez Magyarországon átfogó jellegű, retrospektív kiállítást Hantai Simon (1922-2008) életművéből. A nagyszabású tárlat bemutatja a magyar származású, nemzetközileg elismert alkotó művészetének fő aspektusait, korszakait, a Magyarországon készült korai munkáktól egészen az utolsó alkotásokig.

A kiállítás előzményének tekinthető, hogy 2013-ban a párizsi Pompidou Központ nagysikerű kiállítást rendezett Hantai műveiből. A Ludwig Múzeum abban a kivételes helyzetben van, hogy a Hantai család aktív közreműködésével, kurátori szerepvállalásával rendezheti meg Hantai Simon első önálló hazai tárlatát. A budapesti kiállítás jelentőségét és különlegességét tovább emeli, hogy a közel 60 alkotást felvonultató tárlat számos, eddig még nem ismert művet is bemutat. A külföldön található Hantai hagyatékon túl elsődleges forrásként szolgálnak a hazai gyűjteményekben őrzött munkák, ezáltal is biztosítva a hiánypótló szakmai adalékot a korábbi, nemzetközi helyszíneken megvalósuló Hantai tárlatokhoz.

A kiállításhoz készülő katalógusban neves külföldi és magyar szakemberek tanulmányait közöljük. Alfred Pacquement, a párizsi Pompidou Központ igazgatója Hantai Simon visszavonulását elemzi behatóan; Aurélia Chevalier, a festő műveinek kizárólagos restaurátora a festmények restaurálási, anyaghasználati problémáira világít rá. Anna Hantai a családnál fellelhető archívum feldolgozásáról ír, Molly Warnock a Párizsban kialakított technikák és művek bemutatására Illyés Mária a hazánkban őrzött, korai művek elemzésére vállalkozott. Timár Katalin és Házas Nikoletta az életmű művészetelméleti és filozófiai aspektusait vizsgálja tanulmányában.

Hantai Simon 1922-ben született Budapest közelében, Biatorbágyon. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait Aba-Novák Vilmos és Kontuly Béla vezetésével. 1948-ban egyéves párizsi tanulmányi ösztöndíjat nyert, amelyet a politikai változások következtében később visszavontak. A kiutazás előtt feleségével, a szintén festő Biró Zsuzsával néhány hónapot Rómában töltött; az olaszországi utazás élményei alakították festői látásmódját. Párizsba való emigrációja után megismerkedett André Bretonnal és körével, melynek hatására erőteljes színvilágú vásznait fantasztikus lényekkel, organikus formákkal, biomorf alakzatokkal borította be, műfaji és technikai kísérleteket folytatott. Első kiállítását Breton rendezte 1953-ban, Párizsban, s a kiállítás katalógusában nagy ígéretként méltatta Hantai munkáit. A szürrealista képekkel párhuzamosan, a folyamatos kísérletezés eredményeként festészete egyre erőteljesebben gesztuálissá vált: a New York-i iskola párizsi bemutatkozásával az absztrakt expresszionizmus hatása alá került, mindenekelőtt Pollock festészete motiválta közeledését a gesztusfestészethez. A hatvanas évektől egy sajátos képkészítési technikát (ún. pliage) dolgozott ki: a vászon hajtogatásával, gyűrésével és festésével hatalmas felületeken sajátos, absztrakt mintázatokat alkotott, felhasználva a Pollock-féle szabad képalkotás eredményeit, valamint a francia festészet fényre, színre és a felületre irányuló kutatásait. A hajtogatás módszerével készült művek sorozatokba, formai szekvenciákba rendeződtek (Máriás-képek, Catamurons, Bendők, Meuns, Etűdök, Fehérek és Tabulák). 1982-ben Hantai képviselte Franciaországot a Velencei Biennálén; ezt követően döntött úgy, hogy egy időre visszavonul a nyilvánosságtól. A művészeti élettől való távolmaradása azonban nem jelentette azt, hogy a festészettel is szakított volna: Hantai sohasem hagyta abba az alkotást és életművének szüntelen újravizsgálását. 2008 szeptemberében, párizsi otthonában hunyt el.

Festészetének jelentőségét mutatja, hogy alkotásai a hazai vezető művészeti intézményeken, a Szépművészeti Múzeumon, a Magyar Nemzeti Galérián, a Ludwig Múzeumon és a pécsi Janus Pannonius Múzeumon túl megtalálhatók olyan nemzetközi, világhírű gyűjteményekben, mint a New York-i Solomon R. Guggenheim Museum, a párizsi Musée National d´Art Moderne és Musée d´Art Moderne de la Ville de Paris, a római Vatikán Múzeum, a nizzai Musée d´Art Contemporain, a londoni Christie´s, a párizsi Galerie Jean Fournier, továbbá magyar, amerikai, olasz, belga vagy francia magángyűjteményekben.

A kiállítás a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum és a Hantai-család együttműködésében valósult meg.