Újabb kinccsel gazdagodott a magyar múzeumi hálózat – újabb páratlan értékek az ország első múzeumában, a Magyar Nemzeti Múzeumban. A Seuso-kincs után, mely a székesfehérvári kiállítás után a Nemzeti Múzeumban kap majd állandó helyet, a Herzog-kincsek is bemutatkoznak.

Herzog Mór Lipót műgyűjteménye a 20. század első felének egyik legfontosabb hazai magángyűjteménye volt. A jól ismert, kitűnő festmények mellett jelentős mennyiségű iparművészeti tárgy, számos ötvösmű is része volt a gyűjteménynek. Az ötvösművek között volt egy fontos magyarországi és erdélyi tárgyegyüttes, valamint nürnbergi, augsburgi, angol és orosz mesterek ezüsttárgyai, illetve ékszerei.

A 19. század utolsó évtizedétől jöttek létre azok a magángyűjtemények, amelyek felszippantották a főúri, nemesi családok ekkor a műpiacra kerülő műtárgyait. Az 20. század első évtizedére már olyan fontos gyűjtői és gyűjteményei voltak az egykori magyarországi, erdélyi ötvösmunkáknak, mint az Andrássy-, a Kárász-, a Vigyázó vagy a Glück-gyűjtemény. Elsősorban mesterjeggyel is ellátott, sokszor feliratos-címeres alkotások kerültek e gyűjteményekbe, a hazai ötvösség jellegzetes típusai.

Herzog Mór ekkortól épülő ötvösgyűjteménye is ebbe a vonulatba sorolható. A két világháború közötti időszakban Andrássy Gézáé mellett Herzog Móré volt a hazai ötvösség legjelentősebb magánkollekciója az országban. A Herzog-gyűjtemény több emléke – főként éppen a most múzeumba került alkotások – már régóta ismert volt a szakma előtt, mivel láthatóak voltak az Iparművészeti Múzeum 1927-es nagy ezüstkiállításán és az 1931-es, Erdély művészetét bemutató tárlaton. A tudósok és gyűjtők azonban szinte már lemondtak róluk és azt hitték, elpusztultak.

Magyarországra való visszakerülésük így valóságos csodaszámba megy, még akkor is, ha csak a gyűjtemény egy töredéke került vissza és gazdagítja a magyar nemzeti értékeinket. Az egykori gyűjtemény magyarországi eredetű anyagának nagyobbik része kerül most a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe és – egyáltalán – közgyűjteménybe: a jeggyel is ellátott tárgyak többsége erdélyi ötvösök munkája. A jegy nélküli emlékek az analógiák, típusuk vagy éppen feliratuk alapján sorolhatók az erdélyi mesterek munkái közé. A 32 tárgy között döntő többségben vannak a különböző világi ezüstmunkák: poharak, kannák és serlegek. Ezeken kívül ékszerek és övek érkeztek a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe.

Elsősorban a dél-erdélyi szász városok, Brassó és Nagyszeben mestereinek jegyeit találjuk az emlékeken. A talpas pohárnak nevezett, Erdélyben különösen kedvelt típus több példánya mellett igazi ritkaság is gyűjteményünkbe került. Apor István erdélyi kincstartó, a 17. századvégi Erdély egyik leggazdagabb emberének neve és címere díszíti azt a három poharat, mely egykor egy nagyobb készlet darabjai lehettek. Az egykor egybejáró poharak (vagyis egymásba illeszthető, egyre kisebbedő poharak sorozata) reprezentatív ötvösművek voltak: nem használatra, hanem tulajdonosuk társadalmi rangjának, gazdagságának jelzésére szolgáltak.

Az egykori Herzog-gyűjtemény talán legismertebb emléke az a különleges, elsőrendű kvalitású serleg, amelynek pohár-része (a cuppa) nautilus-házból készült. A 17. századi magyar kifejezéssel csigapohár felületét Jónás történetének jelenetei díszítik. A korábbi szakirodalom szerint alkotója az NK monogramos nagyszebeni mester. Az ötvösmű igazi ritkaság, a Nemzeti Múzeum gyűjteményében is hiánypótló darab.
A brassói Michael Schelling készítette azt a nagyméretű, zenélő angyalok alakjával díszített fedeles kannát, mely szintén jól ismert volt a szakemberek előtt. A 16. század végén kialakuló forma a 17. század folyamán is népszerű maradt az erdélyi ötvösségben.

Az ezüstművek mellett ékszerek is vannak az egykori Herzog-gyűjtemény tárgyai között. Így egy kitűnő állapotban fennmaradt forgó, vagyis toll-tok, a magyar szabású férfiviselet, a prémes süveg jellegzetes kiegészítője. A zománccal díszített forgó maga is stilizált tollat mintáz.

Az ékszerek között szerepel több 17. századi drágaköves, zománcdíszes függő és öv is. A fiait saját vérével tápláló pelikánt ábrázoló aranyfüggő és a Szent Györgyöt ábrázoló ékszer a 17. századi európai udvari viselet remeke.

Az erdélyi szász asszonyok, leányok jellegzetes ékszere volt a sokszor igen tekintélyes méretű mellboglár. A Nemzeti Múzeum kiemelkedően gazdag mellboglár-gyűjteménye további két emlékkel gyarapodott ebből a gyűjteményből.

Bár a Herzog-gyűjtemény 32, most múzeumba került alkotása között vannak kevésbé kvalitásos, sőt, a műkereskedelemben ismert, a gyűjtők számára „kompilált" művek is, mégis kiemelkedő jelentőségű esemény e tárgyak közgyűjteménybe kerülése.

Herzog Mór Lipót, a gyűjtő

Herzog Mór Lipót (1869–1934) a 20. század első harmadának egyik legjelentősebb hazai műgyűjtője volt. A Herzog-gyűjtemény legjobban ismert részét a festmények adták, különösen El Greco, Renoir, Cézanne művei. A festmények mellett a gyűjtemény két fontos súlypontja az ötvösművek valamint a kerámiatárgyak és a késő-középkori, reneszánsz textíliák, illetve szobrok gyűjteménye. Az ötvösgyűjtemények csoportja elsősorban az 1920-30-as években az Iparművészeti Múzeumban rendezett kiállításokról ismertek. A kollekció fő erősségei a kora-újkori asztali edények voltak. Herzog birtokában számos címerrel, évszámmal is ellátott erdélyi mű ötvöstárgy volt, több dél-német ötvösközpontból származó alkotás mellett.

Herzog Mór halálakor a gyűjteményt három gyermeke között osztották fel, akik azonban csak az édesanya halála (1940) után jutottak ténylegesen a tárgyak birtokába. Korábban csak elszórt információink voltak a Herzog-gyűjtemény iparművészeti emlékeiről. A most kiállítandó emlékcsoport 2011 májusában New York-ban került árverésre. Minden bizonnyal Herzog Mór unokájának anyai örökségéről van szó. A tárgyak nem csupán művészettörténeti, hanem igen fontos történeti értékkel is bírnak: így megtalálhatók közöttük az Apor-család címerével díszített poharak, egy Bethlen-címeres serleg vagy egy különleges nautilus-serleg is.

Ezek az ötvösművek a szinte nyomtalanul eltűnt 20. századi magyarországi nagypolgári műgyűjtés kiemelkedő jelentőségű tárgyegyüttesei.