A Hónap Műtárgya sorozat idei első tárlataként egy kölcsönzött emléket, egy II. világháborús tiszafüredi hadifogoly katonaládáját mutatjuk be.

Ez egy nagyobb, szinte bőröndnyi méretű láda. Sötétbarnára színezték, alja és tetőlapja furnérlemezből készült, mely a csapolással összeállított léckeretre van felszögezve. A láda aljának és tetejének mindegyik sarkát fémlemez papucs merevíti ki. A láda fogantyúja fém- és dróthuzalból van kialakítva, melyet rézdrót és vékonyra vágott bőrdarab tesz kényelmesebbé. Ez a láda az egyik táborbeli asztalos-rabtárs munkája volt. Magassága 19 cm, hossza 53 cm, szélessége pedig 35 cm. Teteje felnyitható, gyárilag készített zárral zárható.

A láda felnyitható tetejének belső lapján kézírásos feljegyzés tudósít a láda egykori gazdájáról. A felirat az alábbi: „Áru kofeőr (Mi)Mester Lajos, szül: 1922. Miskolc. Készült 1946-ban Oroszországban az Új Földön. Onan átvándorol Norilszkba. 1946-tól 53-ig Norilszkban. Majd: Sziberija, Tajset, Irkutszk, Krasznojarksz, Kemerovo, Tomszk, Novoszibér, Omszk, Cseljabinszk, Szverdlovszk, Kánszk, Gomel, Ukka, Moszkva!! (kétszer aláhúzva), Dudinka, Igarka, Tunguzka, Ukrajina, Kijev!, Hárkov, Kaminec Podolszki, Zsitomer, Korosztin Zsanfov, Odessza, Kaminec Podolszki, Dnyitropetrovszkaja, Poljtava, Minszk, Szmolenszk, Lengyelország, Cseszkó (!) Romanija. Majd Magyar Ország 1956. III. 3 án. Nyíregyháza, Jászberény, Budapest, Debrecen, Füzesabony, Karcag Tilalmas ÁG, Tiszafüred, Szentes".

A felirat egy nyilvánvalóan hosszú utazás útvonalának állomásait sorolja fel. A felsorolás nem az utazás sorrendjében jegyzi fel az állomásokat, hisz szinte találomra vannak a város- és országnevek feltüntetve. A láda fedelére került felírás tehát teljesen nyilvánvalóan később kerülhetett, ettől függetlenül rendkívüli fontossággal bír. Megtudhatjuk ugyanis, hogy tulajdonosát Moszkván át a Transszibériai vasútvonalon Krasznojarszkig esetleg Tajsetig szállították, majd vissza Karasznojarszkba és ott a Jenyiszejen fel északra a folyón. Megjárta Novaja Zemlját (Újföld) és Noriliszkot. A visszaút Moszkváig nyilvánvalóan ugyanaz lehetett, de azt követőn Belorusszián, Lengyelországon, Románián át jutott el Nyíregyházáig, majd itthon is megjárt néhány állomást (börtönt), amíg Tiszafüredre hazajutott. Sajnos, a pontos útvonalat ma már nem tudjuk rekonstruálni.

A láda tulajdonosa Mikruszkó (Mester) Lajos egykori tiszafüredi lakos volt, aki egyébként ismert emberré vált, bár Tiszafüreden még élete utolsó éveiben is eléggé visszahúzódó emberként élt. Mikruszkó Lajos a Szovjetunió hírhedt hadifogoly lágereit járta meg. Több olyan láger lakója volt, amely Szolzsenyicin (1918-2008) Iván Genyiszovics egy napja vagy GULÁG-szigetcsoport című regényeiből is ismertté vált. A hírhedt GULÁG-ok (ez a mozaikszó a Javítómunka Táborok Főigazgatósága orosz lerövidítéséből ered) földi pokolnak számítottak. Ezekbe a táborokba zárták a sztálini Szovjetunió idejében, 1930-1953 között a rendszer politikájának ellenzőit, illetve a II. világháborús hadifoglyok egy részét. Itt a rabok napi 10-12 órát dolgoztak kemény munkával, miközben az élelemről és egészségügyi ellátásukról alig gondoskodtak. Egyes becslések szerint közel 15-20 millióan járták meg ezeket a táborokat és a táborlakók közül két, két és fél évtized alatt összesen 1,5 millióan haltak meg. Ezeknek a táboroknak a számát szerte a Szovjetunióban 400-500 közöttire teszik.

Mester Lajosról Csalog Zsolt M. Lajos 42 éves címmel készített regényt. Előbb külföldön majd a rendszerváltozást követően itthon is megjelent. Ebből, illetve egy portréfilmből megismerhetjük Mester Lajos életét, aki 1943-ban vonult be katonának és rövidesen fogságba is esett Dora-Gyelatyinszk környékén, Ivanovo Frankivszk vidékén (ez a mai Ukrajnában van). Mivel egy besúgó közreműködése révén magára kellett vállalnia több tucatnyi partizán kivégzését, ezért a Kijevben tartott tárgyaláson előbb halálra, majd kegyelemből 20 évig tartó kényszermunkára ítélték. Valamikor 1955-ben térhetett újra vissza Magyarországra, de csak 1956 tavaszán szabadulhatott, mivel még itthon is folytatódott a börtönbüntetése. Szabadulása után évtizedekig rendőrségi megfigyelés alatt állt, élete végéig nem tudott szabadulni annak a 12 évnek a nyomasztó emlékétől, amelynek tárgyi bizonyítéka ez az egyszerű, kopott katonaláda.