Számomra a művészet olyan megnyilatkozás, kinyilatkoztatás, mely egyrészt az ideákból, érzelmi töltésekből, ösztönökből, másrészt a racionalitásból, a tudatos megformálásból táplálkozik, és ezek megfelelő együttállása, harmóniája határozza meg, a természet organikus szervezéséhez hasonlóan, a teremtési procedúrát.

A festészet mellett más képalkotó kifejezési formák is érdekelnek, ilyen a film és a fotográfia. Műalkotás nem racionális okból keletkezik, hanem azáltal, hogy egy újfajta, egyedi kontaktust teremtünk a létező világgal. A művészet (művész) dolga, hogy létezésünk értelmét és szerepét összesűrítve mutassa be. Az, hogy ehhez valaki milyen eszközt használ, ír, zenét szerez, fest, filmez vagy fotográfiát készít, lényegtelen.

Most bemutatkozó önálló tárlatomat a Weöresi szellemiség hatja át "...Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra". A fotók túlnyomó része nemcsak dokumentál, hanem azon túlmutat, szimbolikus jelentéssel bír. A portrék mellett kiállításra kerülő - Stieglitzet idézve "ekvivalens vagy egyenértékű" - fényképek is mintegy összekötő kapcsok a világ és a néző (befogadó) tudata, lelkiállapota között (White 1963).

Másrészt szerettem volna emléket állítani azoknak az embernek, akik még a természet közelében élnek, földet művelnek, állatokat tartanak és őriznek. Akik még részei és megélői a természeti jelenségeknek: szélnek, esőnek, szivárványnak, hőségnek, hónak, fagynak, napsütésnek és a csillagos égnek, az évszakok váltakozásának, azaz az örök körforgásnak.

Fény és Sötétség, Születés és Halál, Nap és Hold... poláris világban élünk ...a Mindenséghez képest nyúlfarknyi a létünk...

Kabai László