Dús László a komoly nemzetközi reprezentációval rendelkező kortárs művészeink egyike. A Kisképző után Kmetty Jánosnál, majd 1962-től Bernáth Aurél nevezetes osztályában tanult festő, a Brezsnyev-világban szűkösnek ígérkező pályaívét merészen átszabva, 1974-ben Amerikában ragadt. Disszidált, ahogy akkoriban mondták.

Képkeretgyári munkásból néhány év alatt kurrens galériákban és veretes közgyűjteményekben bemutatott művész lett, aki a minden modernizmust utáló, ám megkerülhetetlen Bernáth súlyos, örökké a homlokon kopogó mondatainak és az absztrakt expresszionizmusnak, kiváltképp Robert Rauschenberg munkáinak bűvöletében teremtett életművet.

A festészeti és grafikai technikák széles körét alkalmazó Dús lépték és zsáner tekintetében is kivételesen sokoldalú mester, maga merítette papírra skiccelt virtuóz rajzoktól gyötört-roncsolt, kapart-tépett-gyűrt és mázolt grandiózus kollázsokig ívelő sorozatok alkotója, aki elsősorban a részletek és a textúra emberének vallja magát.

Óriás kollázsaiból a Fővárosi Képtár Kiscelli Múzeumban most több mediális regiszteren megszólaló, önironikus térművészeti alkotás épül – Dús László pályájának első installációja.