Ebben a hónapban most olyan emlékanyagot mutatunk be, amely csak tartalmi szempontból sorolható a téglákat felvonultató sorozathoz. A vitrinben ugyanis régi, közel száz esztendős betoncserepeket állítottunk ki. A három lapos (sík) és két idomcserép (kúp vagy kupás cserép) egy örvényi építőanyag üzemben készült.

Ez az üzem a Mihalcsik-féle betoncserép-készítő telep volt. A ma már Tiszafüredhez tartozó, de akkor még önálló Örvényen az 1920-as évek végén jött létre a Betoncserép-készítő Vállalat, amelyet a Mihalcsik család üzemeltetett. A kis üzem a mai Hunyadi utca elején, a Hunyadi utca 6. szám alatti telken volt. Egészen az 1940-es évek második feléig üzemelt. Később az üzem felszerelését egy tiszafüredi kőműves vál-lalkozó vásárolta meg, ám a betoncserép-gyártással rövidesen az új vállalkozó is felhagyott.

Tiszafüreden, Örvényen és a környéken az 1910-es, 1920-as években kezdett elterjedni a cseréptető, így a korábbi zsindelytetős házak helyett agyagcseréppel vagy betoncseréppel fedett házak épültek. Mivel Örvény határában megfelelő alapanyag, folyami föveny (vagy „sank") bőségesen fordult elő, így a viszonylag olcsón beszerezhető cement felhasználásával kelendő terméket tudtak előállítani.
A szükséges formába egy gép segítségével töltötték be a cement, a fö-veny és a víz felhasználásával készített alapanyagot. Ezt a gép formázta és préselte, majd a formával együtt egy sík helyre tették a nyerster-méket, ahol az anyag megkötött.

A sík cserép felületét úgy képezték ki, hogy a cserépen két hosszanti hullám, illetve oldalt hornyolt legyen. Felül két kampóval lehetett a tetőléchez rögzíteni a cserepet, amelynek az alsó vége az alatta lévő sorban lévő cserépre is ráért. Ezen az alsó végen is volt két kampószerű felület, amely a hosszanti hullámok végén zárta le a cserép felületét. A síkcserép hossza 50, a szélessége 22 cm volt, a cserép vastagsága pedig mindössze 7 milliméter. Ezek a méretek tették lehetővé, hogy a cserép elég könnyű volt, amely a tetőfedésnél igen fontos szempont. Ez a cserép ugyanakkor nehezebb volt, mint az agyagból készült cserép, így a betoncserép viharállóbb volt.

A két idomcserép közül az egyik egy olyan görbecserép (vagy kupás cserép), amelynek a hossza 50 cm, a szélessége pedig egyenletesen 18 cm. Az ilyen cserép a tető főgerincét fedte. Ez volt a sima gerinccserép, amelynek mindkét vége úgy volt kialakítva, hogy a gerinccserepek végei egy hornyolt kiképzéssel egymásra illeszthetőek legyenek. A másik görbecserép rövidebb és szélessége is eltérő. A hossza 40 cm, a szélessége felül 14, alul pedig 18 cm. Ezzel a cseréppel az úgynevezett élgerinceket fedték oly módon, hogy a cserép keskenyebb, felső végére a másik cserép bővebb, alsó vége került. Ezen az alsó végen, a legalsó cserépen egy kiemelkedő, díszítő elem is volt. Ez volt a kezdő élgerinc-cserép.

Bemutatónkkal jelezni szeretnénk, hogy a mi vidékünk is bekapcsoló-dott abba az innovációs folyamatba, amelynek eredményeként az or-szág számos pontján jöttek létre betoncserép-gyártó üzemek az 1920-as években. Ez is jelzi, hogy a hazai betoncserép-készítés hetven-nyolcvan esztendős múltra tekint vissza.