Nagy Miklós a kortárs művészet gyűjtőinek abba a nemzedékébe tartozik, akik a 2000-es évek során tűntek fel a művészeti életben. Gyűjteménye mára több mint 300 darabot számlál: műfajában domináns része festmény illetve grafika, melyhez néhány plasztika társul.

A gyűjtő vonzalma a vizuális művészetek iránt fiatal korától eredeztethető: a fotózás régi szenvedélye, és a műgyűjtés annak a sajátos látásmódnak a kiterjesztése, amit különös hangulatú fotográfiáiban is képvisel. Személye több szálon kötődik Kaposvárhoz: Nagy Miklós is itt kezdett el dolgozni az egyetem elvégzése után, és itt született édesapja illetve fia is. Családi körülményei miatt kényszerült arra, hogy előbb Nagyatádon, majd Győrben települjön le. Győrben Kolozsváry Ernő személyes példája indította el a gyűjteményfejlesztés útján. Nagy Miklósban a műtárgy megszerzésének vágya 1997-ben egy Váli Dezső kép iránt gyulladt fel, és vásárlásait mára a kortárs magyar műgyűjtemények egyik komoly, művészettörténetileg is számon tartott kollekciójává teljesítette ki. A kollekció spektrumát tekintve a érdeklődése a figuratív és szürrealista művektől egy konstruktív terű, ugyanakkor transzcendens kisugárzású képi világig terjed. A különböző irányok kapcsolódási pontjait kvalitásos alkotások képviselik. Az időben legkorábbi darabokat Országh Lili és Bálint Endre alkotásai képezik a gyűjteményben. A két művészt összekapcsoló történelmi múlt, az enyészetbe hulló kultúrák tárgyi-szellemi maradványainak képi asszociációi egy olyan hangütéssel indítják a Nagy Miklós kollekciót, amely végigvonul a teljes anyagon, és amelynek leágazásai meghatározzák a gyűjtemény fő karakterét. A kollekció egy belső hangokra figyelő, meditatív lélekállapot kifejezésének igényére jött létre, amely a létezés különféle időbeli és téri jelenvalóságán áthidalva egyidejűleg érzékelteti az idegenség és egyfajta misztikus életélmény hangulatát.

A magyar kortárs művészet vonulatai közül az egyik pólust El Kazovszkij alkotásai képviselik. Nagy Miklós a művésznő egyik legjelentősebb gyűjtője, több korszakából is rendelkezik fontos művekkel. Kazovszkij szuverén hangvételű, mitologikus és drámai világához kapcsolható Gaál József munkássága, akinek egész sorozatnyi expresszív műve szól az emberi személyiség és sors drámai aspektusairól. Gaál műveihez kutató orvosi élményein keresztül is kötődik a gyűjtő: az emberi élet, a biologikum természetéről megalkotott ösztönszerű művészi igazság természetszerűleg volt összekapcsolható azzal a tapasztalattal, amivel Nagy Miklós kutató és gyakorló orvosként is szembesült. Szurcsik József jellegzetes, monumentalitás táblaképe a személyes sorsszerűséget mitikus dimenziókkal kapcsolja össze. A Kelet-Európai felemás modernitás finoman ironikus groteszkjeit a szentendrei Vajda Lajos Stúdió köréből Bukta Imre és fe Lugossy László kiváló alkotásai idézik meg. Az expresszív emberkép mellett a Nagy Miklós gyűjtemény másik, meghatározó pólusát a figuralitás és lírai absztrakció határán lebegő, sajátok térképzetek, lírai tájak fogják össze Váli Dezső, Vojnich Erzsébet, Szüts Miklós, illetve Nádor Tibor alkotásaiból. A lírai expresszív nonfiguráció kiváló darabjait az Iparterv generációból Nádler István és Deim Pál képviseli, míg a figurativitást sajátos átértelmezéssel egy transzcendens szférába emeli Csurka Eszter vagy Szotyory László.