Eseménynaptár
2024. március
26
27
28
29
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
2024.03.23. - 2024.03.23.
Kaposvár
2024.03.23. - 2024.03.23.
Budapest
2024.03.23. - 2024.03.23.
Eger
2024.03.22. - 2024.03.22.
Budapest
2024.03.22. - 2024.03.22.
Szombathely
2024.03.21. - 2024.05.10.
Fülek
2024.03.15. - 2024.03.15.
Szentendre
2024.03.15. - 2024.04.15.
Szentendre
2024.03.14. - 2024.03.15.
Fülek
2024.03.11. - 2024.03.11.
Balassagyarmat
2024.03.09. - 2024.06.22.
Kecskemét
2024.03.08. - 2024.05.01.
Túrkeve
2024.03.07. - 2024.04.21.
Gyula
2024.03.01. - 2024.04.01.
Tatabánya
2024.03.01. - 2024.08.31.
Szeged
2024.02.29. - 2024.04.30.
Herend
2024.02.23. - 2024.03.10.
Hódmezővásárhely
2024.02.22. - 2024.05.19.
Szombathely
MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ - Debrecen
Cím: 4026, Debrecen Baltazár Dezső tér 1.
Telefonszám: (52) 322-207
Nyitva tartás: K-Sze, P-V 10-18
Cs 12-20
A kiállítás már nem tekinthető meg.
2015.03.04. - 2015.05.31.
festészet, időszaki kiállítás, képzőművészet
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Múzeumi belépők, szolgáltatások árai:
Egyéni belépő felnőtteknek
1800 HUF
Egyéni belépő diákoknak
900 HUF
Egyéni belépő nyugdíjasoknak
900 HUF
Belépő családoknak
(2 felnőtt és max. 3 gyermek)
3200 HUF
/ család
Egyéni kombinált belépő felnőtteknek
(érvényes a MODEM + Déri Múzeum + Debreceni Irodalom Háza megtekintésére)
2000 HUF
Egyéni kombinált belépő diákoknak
(érvényes a MODEM + Déri Múzeum + Debreceni Irodalom Háza megtekintésére)
1000 HUF
Egyéni kombinált belépő nyugdíjasoknak
(érvényes a MODEM + Déri Múzeum + Debreceni Irodalom Háza megtekintésére)
1000 HUF
Kombinált belépő családoknak
(érvényes a MODEM + Déri Múzeum + Debreceni Irodalom Háza megtekintésére, 2 felnőtt és max. 3 gyermek részére)
4000 HUF
/ család
Fotó
2000 HUF

Vadász Endre képzőművész a két világháború közötti magyar képzőművészet egyik méltatlanul elfeledett alkotója. Bár már fiatalon szakmailag elismerték, zsidó sorsa, tragikus halála megakadályozta abban, hogy művészi pályája kiteljesedjen.

 

Vadász Endre Szeged született 1901. február 28-án. Édesanyja Kohn Ilona, édesapja Vadász Simon Sándor terménykereskedő. Három fiuk közül Endre volt a középső, aki már kisgyermek korában rajzolt, majd középiskolás korában Heller Ödön szegedi szabadiskolájában készült a képzőművész pályárára. Gyakorlatias gondolkodású terménykereskedő édesapja kérésére 20 évesen fényképész tanuló lett Budapesten (hogy szakma is legyen a kezében), közben a Képzőművészeti Főiskolára járt, ahol a méltán elismert Glatz Oszkár festőművész, a kiváló pedagógus Olgyai Viktor és Zádor István grafikusművészek voltak a mesterei. 24 évesen a Szépművészeti Múzeum a múzeum gyűjteményébe vásárolt tőle grafikákat. Az ösztöndíjak és pályázatok formájában kapott elismerések összegét utazásra fordította: 1924-ben és 1927-ben Firenzében, 1928-ban Párizsban járt, ahol többek között japán fametszeteket tanulmányozott, melyek későbbi grafikáira is hatottak.

 

1926 és 1927 nyarán Glatz Oszkár rábízta Mohácson a képzőművészeti főiskola művésztelepének vezetését, ahol a vidéki élet egyszerűsége megragadta képzeletét. A Duna inspiráló szépsége egész későbbi életművét végig kísérte: tájképeinek ihlető forrásául szolgált a bajai halászkikötő a békésen ringatózó hajókkal és a szorgosan tevékenykedő halászokkal. Itt ismerkedett meg Valentin Györgyivel, akihez gyakran utazott Mohácsra és később Bajára, Györgyi rokonaihoz.

 

1927 nyarán szerzett diplomát a Képzőművészeti Főiskolán, kitűnő eredménnyel. 1928 nyarán Vadász Endre és Valentin Györgyi összeházasodtak, majd ugyanaz év őszén a tudós-tanár Kardos Albert hívására Vadász rajztanári állást vállalt a debreceni Zsidó Gimnáziumban, ahol négy évig tanított. Nyolc évig tartó debreceni élete során nem csupán a zsidó hitéletbe kapcsolódott be, hanem Debrecen számos egyesületének, művészeti-értelmiségi körének is aktív tagja volt. Ebben az időszakban bámulatos mennyiségben és kreativitásban ontotta az egyedibbnél egyedibb kisgrafikáit: ex libriseit, alkalmi grafikáit, üdvözlő lapjait, és könyvillusztrációit. Vadász az Arany János utcai kis lakásában kialakított műtermében megrendelésre karcolta és metszette grafikáit, festette tájképeit. Legnagyobb grafika gyűjtője az a Soó Rezső volt, aki nemcsak tudományos tevékenységéről, hanem gyűjtőmunkájáról, bélyeg-, ex libris- és könyvgyűjteményéről is ismert volt.

 

Ez időszak alatt több alkalommal is meghívták Budapestre, az Ernst Múzeumba, 1936-ban pedig több kisebb kiállítást követően a debreceni Déri Múzeum rendezett összefoglaló tárlatot grafikáiból és festményeiből. Ugyanebben az évben felesége és a Budapesten kortárs galériát működtető Tamás Galéria tulajdonosának ösztönzésére a házaspár Budapestre költözött. A fővárosi jelenlét szakmai sikerekkel járt: rendszeresen bemutatkozhatott budapesti és külföldi kiállításokon. Művei eljutottak skandináv, holland, olasz, amerikai kiállításokra, folyóiratokhoz, magángyűjtőkhöz.


A 30-as évek elején ismerkedett meg Vadász a holland Wim van der Kuylen kereskedő-műgyűjtővel, akinek a feleségével 1936-40 között több nyugat-európai utat tett meg a Vadász házaspár. 1937-ben Marco Birnholz bécsi gyógyszerész, kisgrafika gyűjtő látta vendégül, 1938 nyarán egy hónapig Gianni Mantero a világhírű építész, kisgrafika gyűjtő vendége volt Comóban.


Az utazások élményeit festményeken, grafikákon és fotókon örökítette meg. Olasz-és franciaországi munkáin tipikus városképi részleteket ismerhetünk fel: a mediterrán táj szépségét, a reneszánszkori városi terek nagyvárosi miliőjének színes vibrálását, a társasági életet, a kikötők, tengerparti nyaralók élettől duzzadó kavalkádját. Római, velencei és firenzei élményeit franciás könnyedséggel és merész kompozíciós megoldásokkal dolgozta fel. Utazásainak érdekesebb helyszíneiről és kompozícióiról kisebb változtatásokkal több variációt is készített.


Mediterrán tájélményeit erőteljes színhasználattal adta vissza: élénk narancsok, kékek, rózsaszínek és vörösek vibráló színegyüttesei mintha egy paradicsomi, békés világban születtek volna.


Vadász érdeklődése alkotóként főként a külvilágra, a valóság ábrázolására irányult. Látványelvű festészetet művelt, melyben angyalok, cirkuszi mutatványosok, búcsúsok, dolgos halászok, favágók játszották a főszerepet. Látásmódját olykor a vállaltan naiv művészet derűs dekorativitása jellemezte, sem formanyelvében, sem műveinek tematikájában nem törekedett újításra. „Kismesterként" viszont a tehetséges, kreatív művészek közé tartozott. Alkotói szándékát művészetét értő és pártoló környezete megerősítette és elismerte.


Utoljára 1944-ben, az OMIKE (Országos Magyar Izraeliták Közművelődési Egyesülete) által szervezett kiállításon állított ki, ahol tájképeit láthatták a Budai Izraelita Nőegyletben.


Néhány hónappal később a gödöllői munkatáborban önkezével vetett véget rövid életének. Egy nappal később, június 4-én, a hírről értesülve hű társa, felesége, Valentin Györgyi Budapesten lett öngyilkos.
Vadász halála előtt ezt írta egy levelezőlapra: „együtt temessetek el". Közös sírban helyezték el őket a Kozma utcai Zsidó Temetőben.