Múzeumunk történetének eddig kellően fel nem tárt, értékes dokumentuma az a 100 számozott oldalból álló füzet, amely „Pénztárkönyv" felirattal lapult gyűjteményünk­ben. Ez a nagyalakú, vászonborítású könyv 3 Pengő 36 fillér illetékbélyeggel és nem­zeti színű plombazsinórral van hitelesítve. A hitelesítés kelte 1930. június 30. A könyvet eredetileg a tiszafüredi Múzeum és Könyvtáregylet pénztárkönyvnek hasz­nálta, ám az 1-6. oldalra írott rész le van ragasztva.

Alaposabb tanulmányozás után kiderül, hogy a füzetet csak a 7. oldaltól használták a múzeumlátogatók feltüntetésére. Ettől az oldaltól egészen a 89. oldalig sorjáznak azok a bejegyzések, amelyek alapján napra pontosan követhető, kik is látogatták a ti­szafüredi múzeumot és annak kiállításait 1947. augusztus 20-tól 1967. május 14-ig.

Az első beírásból megtudjuk, hogy „A Tiszafüredi Múzeum és Könyvtár vezetősége által 1947. augusztus hó 20-án rendezett ismeretterjesztő előadás után a résztvett hall­gatóság a múzeumot megtekintette".

A további bejegyzésekből többé-kevésbé megismerhetjük a látogatói létszám napi, havi, évi alakulását, és név szerint követhető, ki mindenki fordult meg az intézmény­ben. Különösen érdekesek azok a bejegyzések, amelyek név szerint jelzik egy-egy ti­szafüredi általános iskolai vagy gimnáziumi tanulócsoport látogatását. Az is nyomon követhető, hogy a múzeumot a poroszlói, az egyeki, az újlőrincfalvi, a tiszaörvényi, a tiszaszőlősi, a tiszaszentimrei, az újszentgyörgyi, a lekehalmi általános iskolai osztá­lyok diákjai és nevelői is felkeresték. Az 1950-es évek elején egy-egy alkalommal 60-70 főnyi iskolás is megjelent, de nem volt ritka a napi 80-90 főnyi tanuló megjele­nése sem.

A sűrű bejegyzésekből kitűnik, hogy a múzeumnak ekkor még aránylag kevesebb fel­nőtt látogatója volt. Gyakran előfordult, hogy más múzeumok munkatársai is felke­resték az intézményt. Így például 1951-ben Péter László Karcagról, H. Fekete Péter Hajdúböszörményből, Csallány Dezső, Cseh József Budapestről, 1954-ben Molnár Balázs, Korek József, Budapestről, Risztics Emília Nyíregyházáról, 1951-től szinte évente Kaposvári Gyula Szolnokról. 1962-ben László Gyula vezetésével az ELTE Régészeti Intézetének oktatói és hallgatói is meglátogatták a múzeumot.

A könyv arról is tudósít, hogy 1954 és 1967 között a múzeumban összesen 18 idősza­ki kiállítást sikerült megrendezni. Ezen időszakos kiállítások tematikája, a látogató­számok alakulása, a látogatók névsora forrásértékű információ a múzeum ma még ke­vésbé feltárt történetéhez.

A látogatói naplóként szolgáló könyv a 88. oldalon, 1967. május 14-i bejegyzéssel zárul. Ez nem lehet véletlen, hisz ezt követően, 1967 novemberében nyitották meg a Kiss Pál Múzeum második jelentősebb állandó kiállítását, „Élet a Tiszatájon" cím­mel.

A vendégkönyv bemutatásával kívánunk megemlékezni arról, hogy 1954. május 4-től, a Népművelési Minisztérium 8630-874/1954 rendelete nyomán vette fel intézményünk Kiss Pál honvédtábornok (1809-1867) nevét. Ettől az időponttól lett hivatalosan Kiss Pál Múzeum az intézmény neve.

Dr. Vadász István