Szendrey Júlia 1828. december végén született Keszthelyen, az Újmajorban. Édesapja, Szendrey Ignác a Festetics grófok, később pedig a Károliak gazdatisztje volt. Édesanyjáról, született Gálovics Annáról, nem sokat tudunk. Horváth-örmény származású volt, sokat betegeskedett.

Szendrey Júlia - feltehetőleg keszthelyi előtanulmányok után - Mezőberényben tanult 1838-1840 között, a Festeticsek által működtetett leánynevelőben, majd Pesten folytatta tanulmányait a Tȁnczer-Lejtei leánynevelőben. A tanulóévek után a fiatal leány visszakerült az apai házba, ami akkor Erdődön volt. A kamaszleány Nagykárolyban talált barátnőt, társaságot, szórakozási lehetőséget. Térey Mária volt a legjobb barátnője, neki köszönhetjük, hogy "összehozta" Júliát élete nagy szerelmével, Petőfi Sándorral. Ő volt az, aki a veszekedő szerelmeseket kibékítette, és a XIX. századi magyar irodalom legszebb szerelmi házasságához hozzásegítette barátait.

Júlia nagyon bátor leány volt, szembe szállt édesapja akaratával, otthagyta szüleit, és szerelmével, férjével a vagyontalan fővárosi értelmiségiek életét élte. Egressy Gábor, a híres színművész lakást bérelt a fővárosban Petőfi Sándor megbízásából, és oda, a Dohány utcába költöztek a koltói nászút után a szerelmesek. Itt először megosztották háromszobás otthonukat Jókai Mórral, Petőfi komáromi barátjával.

Szendrey Júlia a pesti élet ünnepelt asszonya lett. A márciusi események idején, és azután is végig a férje mellett állt, és követte az erdélyi hadszíntér közelébe is. Tordán, Miklós Miklós református lelkész házában várta vissza Zoltán fiával együtt az ő Sándorját. Sajnos hiába. A nyárvégét, az őszt Kolozsvárott töltötte. 1848/1849 telén még a fehéregyházi csatatér környékét is átkutatta egy lelkes kísérőjével, Balázs Sándorral. Petőfi sírját sem akkor, sem később nem találták meg.

A fiatal özvegy Pestre költözött. A maga és főként gyermeke, Zoltán érdekében a kezét nyújtotta Horvát Árpád egyetemi tanárnak. Második házassága boldogtalan, de termékeny volt: négy gyermeket szült még Zoltán után, akik közül csak három érte meg a felnőttkort: Horvát Attila, ifj. Horvát Árpád és Horvát Ilona.

Horvátné, Szendrey Júlia második házassága idején vált költővé, íróvá. Írói készségét már Petőfi Sándor és Jókai Mór is észre vette. Később költeményeket is elkezdett írni, de nem ezt volt a legerősebb műfaja. Meséket fordított Andersentől, elbeszéléseket írt, és folytatta a Naplót is. Maradt utána kéziratban egy regényfordítás is: Jules Sandeau-tól átültetett magyarra egy George Sand életéről szóló regényt, a Marianne-t.

Halála előtt egy évvel külön költözött Horvát Árpádtól, aki nem bírta az alkotó nőket. A Zerge utcában halt meg; Tóth József felolvasója volt mellette, aki utolsó leveleit, és Naplóját is megőrizte az utókor számára. Tóth József halála után a fia vigyázott a becses dokumentumokra, majd 1928-ban átadta azokat a kutatás számára.

(Részlet Ratzky Rita irodalomtörténész írásából.)