Eseménynaptár
2020. február
27
28
29
30
31
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
1
2020.02.21. - 2020.03.26.
Makó
2020.02.18. - 2020.04.30.
Budapest
2020.02.15. - 2020.06.28.
Veszprém
2020.02.13. - 2020.03.13.
Tata
2020.02.11. - 2020.05.03.
Debrecen
2020.02.08. - 2020.03.08.
Fehérvárcsurgó
2020.02.08. - 2020.03.08.
Győr
2020.02.07. - 2020.03.28.
Tatabánya
2020.02.06. - 2020.05.03.
Kaposvár
2020.02.04. - 2020.05.17.
Budapest
2020.02.01. - 2020.05.31.
Győr
2012.03.01. - 2012.03.31.
Vác
2012.02.01. - 2012.02.29.
Miskolc
2012.01.22. - 1970.01.01.
Budapest
2011.10.04. - 1970.01.01.
Nagykáta
2011.10.01. - 1970.01.01.
Nagykáta
2011.10.01. - 1970.01.01.
Nagykáta
2011.09.30. - 1970.01.01.
Nagykáta
2011.09.30. - 1970.01.01.
Nagykáta
2011.07.04. - 2011.07.08.
Budapest
Budapest Galéria - Budapest
A kiállítóház épülete
Cím: 1036, Budapest Lajos u. 158.
Telefonszám: (1) 388-6784
Nyitva tartás: K-V 10-18
A kiállítás már nem tekinthető meg.
2009.09.24. - 2009.11.01.
időszaki kiállítás
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Veress Pál Budapesten végezte a Képzőművészeti Főiskolát, Szőnyi István tanítványaként, 1938-tól 1943-ig. Ezzel párhuzamosan, 1942 és 1944 között, a Pázmány Péter Tudományegyetemen régészetet, néprajzot és művészettörténetet hallgatott. A katonaság és a hadifogság után 1948-ban tartotta első egyéni kiállítását Budapesten, azonban a korszak művészetpolitikája, a szocialista realizmus nyomása elől kenyérkeresetül más pályát is választott: először Kassák "Alkotás" című folyóiratának az olvasószerkesztője volt, majd a lap megszűntével elhelyezkedett a Magyar Távirati Irodában fordító-újságíróként; idővel a Világgazdaság, később a Heti Világgazdaság szerkesztője lett. A festéssel azonban nem hagyott fel, és a 60-as évektől kezdve rendszeresen kiállított Magyarországon és külföldön. 1995-ben Köztársasági Érdemrendet, 1998-ban Érdemes Művész kitüntetést kapott. Tagja volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának, a Magyar Képzőművészek Szövetségének és a Magyar Festők Társaságának.

Kezdeti, fauve-os figurális képeitől fokozatosan eltávolodva emberi vagy állati alakokra utalásszerűen emlékeztető figurákhoz jutott, ezeket az alakzatokat bálványoknak nevezte. Utolsó éveiben a komor színekből élénkebbek, a bálványok "lecövekeltségéből" mozgalmasabb figurák lettek.

Technikáiról így ír egy feljegyzésében: "A salakreliefek azért keletkeztek, mert a bálványokhoz vezető tömörítéshez valami hiteles megoldást kerestem. Koksz-hamuból, fehércementből, műgyantából kísérleteztem ki egy rendkívül szilárd anyagot. Ezzel a kép síkjából kiléptem a harmadik dimenzióba. Megtaláltam a technikát, amely alkalmas rá, hogy kibontsa, kikényszerítse belőlem a tudatom alatt rejtve élő, rám jellemző formát. A fanyomat-kollázsokhoz bőséges deszkalap-gyűjteményemből kiválasztottam az elgondolt képhez illőket, festékkel bekentem - ha túl vastag lett, ronggyal törölgettem -, és levágott, letépett papírdarabokat fektettem rájuk. Ezeket rásimogattam, rádörzsöltem a tenyeremmel, aztán a kartonon képpé rendeztem, és felragasztottam a deszkára. A monotípia-kollázsoknál a befestékezett lap hátára rajzoltam ecsetnyéllel és az így nyert, különleges textúrájú papírt ragasztottam fel. A harmadik, újabb technikám: az így befestékezett, kivagdalt lapokat egyenesen a falemezre dörzsöltem át, majd a papírokat lehúztam az alapról, és így kollázs-jellegű, de szabályos olajképet kaptam. Az új utam: a fehér kontúr és a kibontott színek."