Lipták Pál a békéscsabai képzőművészeti szabadiskolában tanult, helyi mesterek irányítása mellett, de csak huszonéves korában kezdte tanulni a festést. Mondhatjuk, hogy autodidakta festő, mert kezdeti kísérletezéseit egyéni látásmódja befolyásolta, ezért szembetűnően saját útját járó művész volt.

Az egy éve eltávozott alkotónak, Lipták Pálnak épp ezt a sajátságos, késői életszakaszában is jelentkező, utolsó stílusváltását kívánjuk bemutatni tárlatunkkal, ahogy expresszív, figurális festészete absztrakt expresszióba fordul. Képeinek gyűjteményéből rekonstruálhatjuk azt az irányt, melyen haladva művészete a szociálisan érzékeny témáktól a filozofikus nonfiguratívig jut el. Lipták Pálnak, a nyolcvanas évek végén az újonnan megtalált kifejezésmódja nemcsak átmeneti váltása, vagy még inkább kalandozása volt, hanem egy folyamat vége. Egy út, mely a "Számadásra szólít a lélek"-től (1978), az "Ígéretek közt izzik a nap"-on keresztül (év nélkül) a "Hárfát hol penget ma Dávid király?"-ig (1987) vezet. Minden bizonnyal szellemének élénksége igazolja az alakulást.

A kiállítás a művész tizenkilenc festményén keresztül vezeti végig a látogatót és avatja részesévé az ő motívumvesztésének történetébe. Ráadásként egy korai önarcképe és korábbi kiállításaihoz készült meghívók teszik személyesebbé a tárlat anyagát.

2007-ben került volna sor a békéscsabai Jankay Gyűjtemény és Kortárs Galériában a művész nyolcvanötödik születésnapi jubileumi kiállítása. A festő halála miatt, sajnos, csupán ezzel az emlékkiállítással adózhatunk Lipták Pál, a néhai Kossuth-díjas könyvtárigazgató és festő emlékének, hogy megmutassuk, felelevenítsük az ő kiváló egyéniségét és művészetét.