Gruber Béla 1936-ban született és 1963-ban halt meg Budapesten. 1952 és 1956 között az óbudai Hajógyárban dolgozott, majd felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskolára. Nem mindennapi tehetségét főiskolai mesterei Kmetty János és Bernáth Aurél korán felfedezték és elismerték, ennek ellenére a hatvanas évekbeli képzési rendszer szigora különösen megnehezítette a már kialakult művészi látásmóddal rendelkező ifjú tanulmányait.

Főiskolásként idegszanatóriumba került. Festőműterem címmel megfestett diplomamunkáját korai halála miatt már nem tudta befejezni. E néhány adattal vázolható a tragikusan rövid életű tehetséges fiatalember pályája. A neki adatott rövid idő alatt több mint ezer alkotást készített. Életműve nem maradt lezáratlanul, fiatal kora ellenére egésszé formálta életművét.

Művei megalkotásakor redukált témavilággal dolgozott, így életének színterei, környezetének szeretett tárgyai, családtagjai, önmaga elemző ábrázolásai szolgáltak megfestendő motívumként. Műveit két alkalommal (1964, 1993) egyéni kiállítás keretében mutatták be a Magyar Képzőművészeti Főiskola kiállítótermében.

További tárlatai voltak a Thury György Múzeumban (Nagykanizsa, 1969); a Magyar Nemzeti Galériában (Budapest, 1978); a Művészetek Házában (Szekszárd, 1989); a Hatvani Galériában (Hatvan, 1990); a Tihanyi Bencés Apátság Galériájában (Tihany, 2001); a Báthory István Múzeumban (Nyírbátor, 2004); a Szatmári Múzeumban (Mátészalka, 2004).