Lussa Vince, aki 1924-ben született Budapesten, a jogi és a műszaki egyetemi tanulmányait cserélte fel a fényképezés szenvedélyes végzéséért. Képei már gimnazista diákként megjelentek és 1941-ben többet publikáltak is, mert igen tehetségesnek tartották az idősebb szaktekintélyek így az igen kiváló Angelo mester is.

Igen jellemző rá az alapos képalkotási munka s a tárgyi világ fény által történő "megdíszítése" és az egyszerű hétköznapi témák kiemelése a tárgyi világ tömegéből, a hétköznapi valóság rendszerből. Sajnos a világháborúban képei zöme a felszerelésével együtt elpusztult. Az a néhány kép, ami megmaradt az is mutatja azonban a korai korszakának értékeit, mint például az 1941-ben készült tejesüvegeket ábrázoló felvétele.

Az ötvenes évektől kezdi újra s talál utat a természetfotózáshoz a Jeli és a Kámoni Arborétumokban készített felvételei által. Az igen szép virágok, fák s más természeti képei, melyekben már több ízben szerepel az ember s elsősorban a tájban mozgó nő alakja, majd egyre több portrét készít, ezek is azonban nem riportképek, hanem az arc s az emberi test esztétikumának komponált szépségeit mutatják be. E művesség folytatása közben, alakul ki illetve talál rá igazi fő témájára a női test, az alak, az akt s az abban rejlő szépségek ábrázolására. Ennek részleteiben elmélyülve válik a fénnyel írás művészévé, vagy ahogy Ő maga is megfogalmazza a fény szobrászává.

Sajnos azonban az 50-es, 60-as évek álpuritán és álszemérmes világában szinte a botrány kövének tekintik a meztelen test bármilyen ábrázolását. Így Lussa Vince is hosszú időre, az un. feketelistára kerül, s még később is csak a tűrt kategóriájába kerülhet. Művészi értékeit azonban mutatja, hogy már 1957-től a Magyar Fotóművészek Szövetsége tagjai sorába választják éppen az akt fotói alapján, amelyeket egyre több helyen állítanak ki külföldön s adnak egyes alkotásaira kiemelkedő nemzetközi díjakat is. Így 1958-ban a Fényképészeti Világkiállításon Belgiumban.

Ezt követően már egy-egy itthoni elismerés is bekövetkezik így Győrben az Országos Fényképészeti Kiállításon Gyurika című képével aranyérmet kap.

Ahogy azonban egyre inkább szükségessé válik egyes áruk reklámozása, úgy válik egyre keresettebbé a szép női arc és test ábrázolása például a kozmetikumok, vagy a divatruhák területén. Ezáltal eljön Lussa Vince ideje is, hirtelen felkapottá válik a Fabulon kozmetikumokon vagy a Pálma- Taurus gyár gumimatracain szereplő hölgyek híressé vált színes fényképeivel.

Ezáltal megnyílik a tér a fekete-fehér művészi fotói előtt is. Az első önálló kiállítására 1978-ban kerül sor Budapesten a Fényes Adolf teremben. Az 50-nél is több fotó bemutatása komoly sikert hoz, például a Búbánat című képével s a Hátakt sorozatával. Ezt követően már egyre több önálló ill. közös kiállítása lesz. E hazai és nemzetközi sikerek az európai aktfényképezés kiemelkedő egyéniségévé avatták.

Abban a reményben kívánjuk a most megnyitásra kerülő kiállítást útjára bocsátani, mely a művész által az Országos Széchényi Könyvtár Jelenkori Fotóművészeti Gyűjteményének ajándékozott képekből kerül megrendezésre, hogy e kiváló és a "fény-szobrásza" nevet kiérdemlő mestert még újabb elismerések és megbecsülés fogja övezni.

Nagy Zoltán